Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)

- Ne fárassza magát, hiszen mindegy nekem az új program, ha a régit sem ismerem - vigyorogtam. Aztán bizalmaskodón, sőt, szemtelenül közelebb húzódtam hozzá és azt suttogtam: - Követem magát akár az északi sarkra is. Vállalom, hogy megteszem. Ámbár azt olvastam valamelyik éjjel, hogy ezt egy szerelmes, mindenre elszánt nő mondja s megértem, ha egy remegő, csókra termett pici szájból sokkal hitelesebben és drámaiabban hangzik.

S most következett az a néhány szó, amely még sokszor ismétlődött, s amelyek hallatán mindig összerezzentem, huzamosabb idő után pedig úgy tettem, akárha nem hallottam volna.- Take you into consideration, azaz: vegye, tekintetbe kérem, hogy...

Vegyem tekintetbe, hogy két nap késésben vagyunk, ezért át kellett szervezni az

úti menetrendjeinket.

Mindehhez olyan hang járult, mint polgári iskolai német tanárnőnké, akit nagyon gyűlöltünk, mert majdnem mindenkit megbuktatott félévkor. Jogos volt, mert nem tudtuk a tudnivalókat. A mi családi, baráti övezeteinkben senki nem társalgóit németül s legfeljebb olyan szavakat ismertünk otthonról, mint fédervejsz, ami a csizmaszárunkba szórt síkpor neve volt. Ráadásul katonai modort használt az idős és természetesen hátrányos külsejű tanárnő. Felelet után azt parancsolta, hogy vigyázz, hátra arc, lelépni. Németül.

Ez rezonált bennem a tolmácsnő take you-jára.

Meg egy másik borzadály, amikor ifjú pártmunkásként hibáztam és a káderes, vagy efféle az erkölcsi mutatókat is felhasználva figyelmeztetett, hogy „vegye tekintetbe elvtárs, ezzel nem lehet viccelni!”

Ez ugyebár csak elsóhajtott kívánság, ámde a magyar nyelv grammatikai törvénye, hogy az óhajtó mondat végén is felkiáltójel áll.

Mosolyosan próbálom vállalni, hogy kizárólag az én téli álmot alvó vétkes voltom a hibás, miattam kell módosítani, de a tolmácsnő közbevágott:- Take you into consideration, hogy a dolgok önnön törvényük szerint is képesek változni. Azt sem árt tudnia, hogy az emberi cselekvés nyomán minden megváltozhat, kivéve az embert. Na, most. Vannak tervezett programok, amelyek bizonyos körülmények változása következtében szükségképpen módosulnak. Az persze szerepet játszik, hogy maga átdorbézolt, vagy átaludt két éjszakát, én viszont gyógyító kezek között feküdtem két napig. A mi apró tetteink azonban nem bírnak jelentőséggel a beláthatatlan következményekkel járó változásokhoz képest.

Jól is esett, hogy derűt véltem felcsillanni szavaiban és a szája sarkában, a beláthatatlan következményűség dagályos emlegetése viszont idegesített, mert nem értettem.

Hiába faggatóztam azonban, szája elé tette ujját és azt suttogta: „Take you into consideration, hogy nem alkalmasak a körülményeink fontos ügyek tárgyalására”.

Nem értettem ezt a titkolózást, de olyan elszánást láttam a tolmácsnő elzárkózásában, hogy fegyelmeztem magam és csendben maradtam.

Az elöl rázkódó két bolgár testvéremmel tárgyalt valamiről, de hamar befejezték. Nem érthettem őket, de azt megjegyeztem, hogy nem a gyapjas fejű, testes és tu- dottan magasabb rangú vezet, hanem a fiatalabb, aki emiatt most nem jegyzetel. Ez is valamilyen beláthatatlan következmény következménye?

145