Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)
Bővítve megismételtem, amit a kunokról Kelemennek mondtam, kiegészítve azzal, hogy hibát követett el Dózsa György, amikor Ceglédre ment szónokolni, ahelyett, hogy a lángolóbb lelkületű kunokhoz jött volna, Kiskunhalasra. Jobban járt volna! Ezen a földbirtokos is nevetett és elindította a lovat. Miközben megrántotta a gyeplőt, azt kiáltotta:- Miserere mei, Domine! Könyörülj rajtam, Uram! Ez után a találkozó után két nappal történt, hogy levelet hozott a postás a tanyára, amely levél az én nevemre volt címezve. Szokás és rend szerint minden postai küldemény újapukám irodájában landolt. Ebéd közben húzta elő és levegőbe emelve, nevemet kiáltva nyújtotta előbb felém, de kicselezett, amikor el akartam venni, és gyors mozdulattal anyám elé tette.- Remélem, nincs titkod az anyád előtt - jegyezte meg már-már gyűlölettel. Ezt az esetet kivéve, soha nem tanúsított rosszindulatot irányomban. Máig is csak feltételezem, hogy talán tudta, mi van a levélben, vagy egyéb okot látott az ellenséges érzületre.- Olvasd hangosan - tolta elém a levelet anyám. Felolvastam, azután kivette a kezemből a géppel írott papírt anyám, és mire eszmélhettem volna, összetépte, felállt és a sütésre-főzésre alkalmas vaskályha ajtaját kinyitva, tűzbe dobta. Shumeni szállodai szobám nagy asztala mellől ismét felugrottam, tettem egy kört a szobában, mohón kortyoltam az ásványvízből, majd a magam számára is teljesen váratlanul tollat ragadtam, füzetet rántottam a kezem ügyébe és megállás nélkül, folyamatosan leírtam annak a hajdani levélnek a tartalmát, mert csodálatosan megmaradt emlékezetemben. így szólt: „Kedves ifjú Barátom! Emlékezve beszélgetésünkre, amely a reformátusság értékeit is érintette, figyelmébe ajánlom Atyámtól örökölt, kivételes becsű könyveim tárát, amelyben a legharcosabb magyar századok levegője csaphatja meg az embert. Református magyar ősök keserves küzdelmeinek emlékeként a Vizsolyi Biblia nem ugyan első, de nagy értékű kiadása, Szenczi Molnár Albert, Dávid Ferenc munkái és vitairatok végeláthatatlan sora. Későbbi lángocskák is, melyek a református eklézsia hívei között fel- fellobbantak. Épülésére szolgál, ha eltölt valamennyi időt e tárház levegőjében.” Azon az 1956. október 22-i napon, a shumeni szállodai szobámban küzdve az írás nehézségeivel, összesen ezt a pár soros levelecskét sikerült papírra rögzítenem. Ruhástól ágyra dőltem és tovább gyönyörködtem a Kelemennel közös nyári játékaink megidézett emlékén. Nyári játékaink vezéreseménye volt, hogy ellátogattunk a csődöristállóba, másképpen a fedeztető állomásra. A vasúton túl volt és csak erre a nyárra hozták létre. Ilyen intézmény ott létesülhet, világosított fel Kelemen, ahol a méneknek istállót, az azokat gondozó katonáknak szobát, világítást, istállószereket, szalmát ingyen, zabot, szénát a szokott katonai áron, a katonáknak pedig ellátást, a megszabott katonai eledelpénzért szolgáltatnak. 142
