Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)

jobb ez a sétálgatós, utcai önképzés, mint a másfajta iskolák.

Mentségemül próbáltam használni továbbá azt az állítást, amely szerint erősen gondolkodó emberek mindig a falnak beszélnek, mert nincs, aki értené őket. Valahányszor ez a per abszolúte sületlenség jutott eszembe, teleszaladt vérrel a fejem.

Most jól esett a mozgás. Utaztattam szememet a sosem látott látványokon s gyorsan múlt rosszkedvem.

A kisváros legvonzóbb látványosságai közé tartoztak a lapos tetejű, rózsaszínű cserepekkel fedett házak, meg a köréjük futtatott szőlőlugasok.

Egy bokrokkal, virágokkal ékes téren ráismertem Kossuth Lajos mellszobrára.

Amarrébb hősies tartású katona szobrát láttam, de a mellékelt feliratot nem tudtam értelmezni.

Tardos Tiborra kanyarodott ismét a figyelmem s némi büszkeséggel nyugtáztam, hogy a Szabad Nép közös ebédlőjéből származó ismeretségünk széles körben tudott, ami által az én fejemre is juthat az ő glóriájából. Pletykaszintű tájékozottságom volt híresen szép barátnőjéről, meg regényesen alakuló kapcsolatukról is, ami növelte rangomat a pletykákra éhesek publiszitijében.

Félretolta mindezt egy sokkal nagyobb izgalmat ébresztő esemény emléke.

A Kiskunhalas tanyavilágához tartozó Göböljárásra 1944. október 23-án jutottak el az orosz csapatok. Számomra azonban személyes okból fontosabb volt az előző nap, ugyanis azon a napon űzték el onnan a tanyabeliek anyámat és mostohaapámat, aki a halasi illetőségű dr. Nagypál László ügyvéd hatszáz holdas földbirtokán volt intéző.

Lassan előhúztam zsebnaptáramat és igazolva láttam, amit gondoltam. Valóban évfordulós a mai nap, mert október 22-e van és 1956-ban vagyunk, tizenhat évvel a felsejlő emlék után.

Alig három évvel korábban lett a törvények szerinti módon a mostohaapám.

Anyám számára legszebb reményeinek beteljesülése volt az a házasságkötés. Szegényparaszti világba született, sorsa ellen lázadva tört ki abból a világból, örökkön bízva, hogy egyszer majd révbe ér, ahogyan ő nevezte életcélját. Ámde csak urak házicselédjeként múlhattak felette az évek, mígnem összehozta sorsa a mesebeli herceggel.

Akkor járt harmincas éveinek közepén. Jó külseje mellé belső fényét is növelte, hogy abban az évben sikerült segédápolónői munkakört kapnia egy budapesti kórházban, tehát a házicseléd rangja fölé emelkedett egzisztenciálisan. S ehhez jött a találkozás egy magas, szikár emberrel, aki az elcsatolt Bácskában, Óbecsén született és élt, amíg huszonegy éves szerb megszállás után, 1941 áprilisában bevonultak a magyar csapatok és ismét Magyarország része lett Óbecse.

Új lehetőségeket keresve a megnagyobbodott haza térségében, Pestre ment az agrárius képzettségű ember, de nem a szakmájában, hanem előbb a Pénzverdében kapott munkakört. Ekkor kötött házasságot anyámmal.

Az irigykedésre hajlamos rokonok, ismerősök övezetében fülelve értesültem, hogy a visszacsatolt vidékekről, például Erdélyből is, a Felvidékről is, meg természetesen a Bácskából is munkát keresve érkezők hamarabb kapnak jó helyeket az Óhazában, mint akik öröktől fogva itt sínylődnek. Erre nincsen magyarázat. Ezt a magas politika akarja így. Ráadásul anyám legújabb férjének az is extra előnye lett, hogy a Pénzverdéből senkit sem visznek a frontra.

133