Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Lezsák Gabriella: Epizódok a kolozsvári régészeti iskola történetéből
tetterős, a románokkal való érintkezésben mi sem feszélyezi, oroszul is tud s így az oroszság felé is megvan a könnyebb érintkezési lehetősége... Négy év előtt, amikor László kartársunk magántanárságát beindítottam, kijelentettem előtte, hogy utódomnak szemeltem ki. Ezt az ígéretemet most kívánom beváltani, mielőtt még valami non putarem adódna elő.”*0 László Gyula 1949-ig vezette az egyetem régész tanszékét, majd a román hatalom nyomására kénytelen volt megválni a katedrától. Visszatért Budapestre, ahol a kommunista vezetés negligálása miatt kezdetben diafilmkészítésből és képzőművészeti tevékenységből élt és csak évekkel később helyezkedhetett el a Magyar Nemzeti Múzeumnál, illetve óraadóként a budapesti egyetemen.41 AZ ISKOLA UTÓÉLETE A kolozsvári régészeti iskola tagjai Erdély ismételt román megszállásával szétszóródtak, az erdélyi magyar régészet torzóban maradt. Az egyetemen magyar jellegű kutatásokkal nem foglalkozhattak, idővel a magyar nyelvű régészképzés is megszűnt. A régészeti feltárásokat többnyire a tudománypolitika irányította, különösen azután, hogy kialakult a románság autochtón eredetét hirdető „kőszikla elméletet.”42 Az ennek igazolására (is) folytatott feltárások során néhány 9-10. századi honfoglaló magyar temetőrészlet is előkerült, de 1990-ig csupán a sírok i%-át közölték.43 Ez az áldatlan állapot az utolsó évtizedekben enyhülni látszik, többek között azoknak a fiatal erdélyi régészeknek a munkája nyomán is, akik az 1990-es években létrejött magyar-román ösztöndíjprogram keretében Bóna István kezdeményezésére az általa vezetett budapesti régész tanszéken tanulhattak, majd szülőföldjükre visszatérve, a legjelentősebb múzeumoknál, intézeteknél töltenek be fontos pozíciókat. Ezek a körülmények reményt adnak arra, hogy a kutatások ott folytatódjanak, ahol Posta Béla halálával és a trianoni diktátummal abbamaradtak. Az irányvonalat jelzi, hogy az erdélyi magyar régészek 1999-ben létrejött egyesülete Posta Béla nevét vette fel és szándéknyilatkozatukban a kolozsvári iskola megteremtőjének szellemiségét tartják követendő példának.44 JEGYZETEK 1 Oroszlán Zoltán: Egyetemünk régészeti tanszékének kialakulása és története. Régészeti Dolgozatok, 8.1966. 59. 2 Az erdélyi egyetemről ld: Bisztray Gyula, Szabó T. Attila, Tamás Lajos (szerk.): Az erdélyi egyetemi gondolat és a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem története. Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1941.; Tónk Sándor: Erdély magyar egyeteme. In.: 125 éves a kolozsvári egyetem, szerk.: Cseke Péter, Hauer Melinda. Kolozsvár, 1999.; Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Kolozsvár, 2012. 3 A tanszék alapításáról ld.: Buday Árpád: Posta Béla. In.: Dolgozatok a M. Kir. Ferenc józsef Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből, 1. Szeged, 1925.5-16.; Banner János: Emlékezés Posta Bélára, születése száz éves fordulóján. In.: Régészeti Dolgozatok 5. 1963, 17-27.; Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok.” A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1969-70 (1971), 117-146.; Ferenczi István: Posta Béla, a múzeumszervező tudós. In.: Erdélyi Múzeum, 1999, 56-63.; Vincze Zoltán: Posta Béla iratok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának levéltárában. In.: Erdélyi Múzeum, 2002, 25-44.; Vincze Zoltán: Posta Béla (1862-1919). In.: Hivatás és Tudomány. 123
