Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Lezsák Gabriella: Epizódok a kolozsvári régészeti iskola történetéből

Posta Béla másik nagy érdeme, hogy az EME Érem- és Régiségtárából létrehozta az Erdélyi Történelmi Múzeumot, amelyet a Bástya (ma Constantin Daicoviciu) utca 2. szám alatti épületben rendezett be. Az 1904-es bécsi tartózkodása alatt vetette papírra az önálló erdélyi történelmi múzeum szükségességéről vallott nézeteit: „Nemzeti becsület és tudományosság egyaránt parancsolják, hogy Erdélyben egy erős központi múzeum legyen, amely megakadályozza azt, hogy külföldi múzeumok r/j része magyarországi leletekből kerüljön ki.”'*

Posta Béla - mai korunkat jóval meghaladva - nem csak a Kárpát-medence régészetére korlátozta figyelmét, hanem törekedett keleti gyökereinek feltárására is. Magyarországon elsőként szorgalmazta az egykori Mezopotámia területén felállítandó Keleti Intézet létrehozását:19 „Intézetünk egyik legfontosabb feladatául a Keletnek kikutatását tűzte ki olyan archeológiái és néprajzi szempontból, amelyet komoly tudományos előkészületek és szigorúan tudományos módszer alapján magyarul érző, magyar szakemberek vigyenek keresztül.”20

AZ IMPÉRIUMVÁLTÁS ALATT (1919-1940)

A kolozsvári régészeti iskola lendületes munkájának, az erdélyi magyar régészet ki- teljesedésének az első világháború, majd a trianoni döntés vetett véget. Posta Béla a román hatalomváltást már nem élte meg, 1919 áprilisában elhunyt. Kolozsvárra 1918 karácsonyán vonultak be a román csapatok, a magyar értelmiség felszámolását célzó támadások már ekkor kezdetét vették. Roska Mártont és Buday Árpádot 1919 őszén tartóztatták le a román hatóságok. Buday visszaemlékezésében így írt erről: „1919. november 4-én (vagy 5-én) este csakugyan mindkettőnket elfogtak és kb. két hétig hadbírósági vizsgálati fogságban tartottak. A vád az volt ellenünk, hogy a kezünkbe jutott európai és amerikai lapoknak románellenes és magyarbarát cikkeit lefordítottuk, sokszorosítottuk és terjesztettük. Ez igaz is volt. De vádoltak azzal is, hogy összejátszottunk a magyar vörös hadsereggel. Ami nem volt igaz.”2' 1920 májusában a haditörvényszék mindkettőjüket felmentette, mert a házkutatások során, - amelyek az Érem- és Régiségtár helyiségeire is kiterjedtek terhelő bizonyítékokat nem találtak.

A Ferenc József Tudományegyetem apparátusát 1921 őszén Szegedre telepítették, tanárainak többsége az egyetemmel együtt az anyaországba költözött át és a Szegedin kívül a debreceni, illetve a budapesti egyetemen folytatták tudományos és nevelői munkájukat. Az áttelepültek között volt Buday Árpád is, Posta katedrájának utóda, aki 1925-ben a szegedi egyetem régész tanszékének élére került. 1928-ban vetette papírra Trianonnal kapcsolatos gondolatait: „...minden okos és becsületes magyar ember megtorpant egy pillanatra, valami megmagyarázhatatlan testi és lelki bénultság fogta el a legjobbakat.... Az ezer esztendős magyar történelem mértékével mérve pár pillanatig tartott az egész, a valóságban azonban éppen elég ideig arra, hogy a világ összedőljön körülöttünk, s mire eszmélni kezdtünk, mindenfelé csak pusztulás, megtépázott haza, itthon és az elszakított részekben, mindenütt testében, lelkében meggyötört, szellemi és anyagi kincseiből kifosztott, megalázott, csúffá tett Magyarország tárul elénk.”22

Buday - mint ahogyan sokan ekkoriban - , hitt a revízióban és a hazatérésben: „...amíg Trianon rendelkezései érvényesek, ez a rendezés - a mi részünkről - csak ideiglenes, csak átmeneti lehet. És csak rövid ideig tartó. Minden nap látjuk, hogy a hirtelen és érdemtelenül meggazdagodottak sorsa az, hogy éppen olyan váratlanul elfordul tőlük

119