Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Petrik Béla: Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának korabeli fogadtatása
Az összevetés során egy sajnálatos dologról is meg kell emlékeznünk, nevezetesen a Szabó Dezső életművével foglalkozók sorsának hasonlatosságáról. Ahogy Budai Balogh Sándorral szemben Magyarországon büntetőeljárás indult, úgy Gombost is sorozatos támadások érték: „Ez Európában jórészt nyomtatott betűben folyt, leginkább Ignotus és köre művelte. Ennek az érdekcsoportnak a tükörképe végezte ugyanezt Amerikában Fenyő Miksa vezetése alatt. De nem nyomtatott betűben, hanem élő szóval, hátmögötti ócsárló suttogással, s főleg különböző hivataloknál tett följelentésekkel. A vád mindig az volt: Szabó Dezső fasiszta volt, s én, aki könyvet írt róla, szintén fasiszta vagyok.”21 - írta. A feljelentések hatására az Amerikai Külügyminisztérium és a Bevándorlási Hivatal is vizsgálat alá vonta, akik később ejtették a vele szemben felhozott vádakat, s munkaadójánál, a Szabad Európa Rádiónál sem sikerült elbocsátását elérni. A vizsgálatok miatt azonban a könyvet a hivatalos szervek, amelyek az emigráns irodalmat támogatták, nem vásárolták, a terjesztés támogatását megvonták tőle. Fontos látnunk, hogy a mű értékelői között nem országhatárok jelentették a választóvonalat, hanem az ideológiai meggyőződés. Számos emigrációban élő értett egyet a kommunista Nagy Péter által megfogalmazott hivatalos kommunista állásponttal. Németh Sándor Magyar Műhely-beli írását így kezdte: „A közelmúltban Nagy Péter tanulmányai és példamutatóan pontos monográfiája tárta fel (Szabó Dezső - P.B.) életének és munkásságának adatait.”22 Németh Sándor Gombost vádolta azzal az egyoldalúsággal, amely oly kirívó Nagy Péter munkájában, s Gombos életrajzi esszéjét Németh László Kisebbségben-je „visszhangozásának” tartotta, s ezzel elmarasztaló környezetbe állította - jegyezzük meg, a hazai állapotokra teljesen érzéketlenül - a kommunista diktatúrában borotvaélen táncoló Németh Lászlót. Ugyanakkor a könyv szerzőjének hitelességét is kétségbe vonta: „A kötet érvelése, látószöge másodkézből való; Németh epigonnal állunk szemben, s ez a jelenség manapság kuriózum.”25 Ahol Németh László és Gombos Gyula Szabó Dezső hibáira mutattak rá, ott Németh Sándor is helyeselt, ahol Gombos esetlegesen nem osztotta Németh László fenntartásait, s kiállt amellett, hogy Szabó Dezső a magyar radikalizmus eszméjének egyik legfontosabb képviselője, ott a kritikus Németh Lászlóhoz csatlakozott, eldöntetlenül hagyva most már, hogy Gombos visszhangozza-e Németh László mondandóját, avagy sem. Németh Sándor a harmadik út, a magyar történelmi műhely gondolata kapcsán egy Szabó Dezső-Németh László- Gombos Gyula ívet húzott - mely jegyezzük meg, más szempontból nagyon is helyénvalónak tűnik de amelyet azután az antiszemitizmus vádjával igazított „helyére”.24 A kritikák sorát Ignotus Pál folytatta, aki a tényleges hazai viszonyokat és állapotokat nem ismerve, Szabó Dezső-reneszánszot vizionált, miközben a közéleti gondolkodó teljes elhallgattatása folyt és tartott negyven évig: „Olyat már láttunk - írta, hogy a kommunisták elnézők egykori fehér sintéreikkel. De hithagyó kommunistának nem egykönnyen szoktak megbocsájtani. Ehhez képest bámulatos, hogy Szabó Dezső emlékének milyen tisztelettudó kegyelettel adóznak, mennyire megbecsülik hagyatékában (...). Műveiből, amit értékállónak érzenek, újra kinyomtatják.”25. Vajon mire gondolhatott Ignotus, hiszen 1945 után egy kiadatlan regénytöredékén kívül26 1957-ig egyetlen sora sem láthatott napvilágot, Erdei Sándor újraértelmező kísérletéig egyetlen értékelő sor sem jelenhetett meg róla27, akit ezért 108
