Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Petrik Béla: Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának korabeli fogadtatása

hány pontosító megjegyzést.13 Dr. Hahn Sándor, a néven nevezett szociáldemokrata tanácsnok továbbra is a fővárosi szabályrendeletekkel magyarázta akkori álláspontját.14 A magyar történelem furcsa fintora, hogy azok, akik Szabó Dezső temetése ügyében 1945-1946-ban ellentétes oldalon álltak, vitájukat a kényszerű emigrációban folytatták, Horváth János éppúgy New Yorkból írta levelét, mint Hahn Sándor. A polémiába Cs. Szabó László is bekapcsolódott, s rávilágított Hahn Sándor szak- szerűség érve mögé bújtatott, ugyanakkor nyilvánvalóan elvi-politikai álláspontjának tarthatatlanságára. Kifejtette, hogy az európai kultúra régi hagyománya, kivételt tenni híres személyekkel temetésük kapcsán, Dantét, Petrarcát, Chateaubriandot, vagy Gárdonyi Gézát említve példaként. „Tiszteletadásuk ilyen formájú megnyilatkozása csupán az író emberkerülő vagy lázadó természetének szólt; az elszigetelt sír írói és emberi alkatuk jelképe.”'5

Ilyen előzmények és két évvel Nagy Péter magyarországi monográfiája után, 1966-ban az emigrációban megjelent Gombos Szabó Dezső-életrajza is. A két munka összehasonlíthatatlan. Nagy Péteré a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tervmunkái részeként, a teljes intézeti apparátus felhasználásával készült, a kutató teljes anyagi és egzisztenciális biztonságában, a párt ideológiai támogatásával. S tegyük hozzá, Nagy Péter - mint az 1951-es beszervezését követően „Borisz” fedőnevű ügynök - nemcsak irodalomtörténészi munkásságát állította az állambiztonság szolgálatába, de mint irodalomtörténész fel is használta az állambiztonsági szerveket kutatásaihoz. Nemcsak kutatóként igyekezett tehát Szabó Dezső életművét hitelteleníteni, de állambiztonsági ügynökként mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Szabó Dezső-i gondolatokat ápolókat ellehetetlenítse, az ellenük folytatandó büntetőeljárásokhoz adatokat és információkat gyűjtsön és szolgáltasson a hatóságok részére.'6 Gombos munkája a száműzöttek által a mindennapos létért folytatott küzdelem mellett, szakmai és intézményi, apparátusi segítség nélkül, hétvégenként írott tisztességes és személyes hangú életrajz'7, ahogyan Borbándi fogalmazott: „Gombos könyve egyedülálló a maga nemében. Rajta kívül mindeddig senkinek sem sikerült ily meggyőzően Szabó Dezső személyiségét bemutatni, írói életművét elemezni és helyét századunk magyar köz- gondolkodásában meghatározni.”'8 S persze Nagy Péteré a kommunista rendszer által megrendelt, a marxista ideológia elvi alapvetésén álló, dogmatikus, elfogult és bántóan egyoldalú feldolgozás, míg Gombosé hiteles és tárgyszerű életrajzi esszé, amely felmutatta az életmű hibái mellett annak valóságos, elfogultságoktól és félremagyarázásoktól mentes értékeit.

A kötet, akárcsak szerzője, Magyarországról kitiltatott, nem ronthatta le a hivatásos életrajzíró művét. Püski Sándor 1987-es (!) könyvheti kiállítására Amerikából hazaküldött könyvei közül Gombos monográfiájának forgalmazását szigorúan megtiltották'9. De hogy a könyv már születését követően mégis hazajutott, arról például egy Németh Lászlóval készített interjúból is értesülhettünk, amely Újvidéken jelent meg: „Nemrég különben jó könyv jelent meg róla (Szabó Dezsőről - P.B.) odakinn, Gombos Gyula írta; beleérzése s kritikája, úgy hiszem, eltalálta a helyes mértéket a méltatlanul elfeledettel szemben, s nektek jó például szolgálhat, hogy kivételes kritikai páholyotokból mint lehet vitatott alakokba öltözött hazai problémákkal foglalkozni.”20

107