Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csikós Attila: Tűsaroktól lombhullásig
CSIKÓS ATTILA Tűsaroktól lombhullásig 1899 ősze volt már, amidőn képes volt belátón és érzületben némileg megfinomodva visz- szatekinteni vala arra a férfira, ki vadászruhában és olyan igen megejtőn udvarolt... Mielőtt nekilát az írásnak, feltesz egy kevés pirosítót. Anélkül úrinő nem kezd mondatot. Olyan ez, mint a katonáknál a kék vagy a piros egyenruha. Csak a gyávák simulnak bele az erdő színeibe. Vagy a vadászok, de az bocsánatos... Egy kevés fösték nélkül nem illik kontextusba keveredni, még akkor sem, ha az ember becsülettel, őszintén akar abban a levélben vallani... Megpamacsolja tehát orcáját, magára ölti ezt a szerelmi egyenruhát, ezt a rejteköltözetet, az áttetsző kéket és a halovány pirosat, hogy mint a fentebb említett bátor regruta, büszkén jelezze a szerelmi hajtóvadászat kezdete előtt, hogy nem fél, s a gyönge és az érzelmi ügyekben felettébb tájékozatlan őzsutákkal ellentétben ő kicsit sem tart attól, hogy észre vétetik... Igen tisztelt Uram..., ...kezdi nekibátorodva, az „U” betűt erősen megnyomva úgymint a papíroson is, és gondolatban, akképpen, mintha csak hangsúlyosan és nyomatékosan sóhajtana, inkább erős felindulásból, mintsem véletlen elalélásában, bal kezének alabástrom- szín ujjait pedig keblére szorítja, mintha csak bíztatná magát, hogy vissza ne fogja bármi félelem vagy elgyöngülés feltörni készülő indulatját, s hogy így, elevenére tapintva a megbántottságnak, kellőképpen megtámogassa magát mondattanilag és az intiutio nehezen kibetűzhető grammaticájában, Igen tisztelt Uram... Mivel kínosan érintene hosszas kerülőutakon eljutni mondandóm velejéig, hiszen tudja, tisztességes asszony vagyok, ki az ő Urát odaadó szívhűséggel szereti, s kinek a köntörfalazás amúgy sem szokása, s kinek, ha talán vannak is félreérhető, de alapjában ártatlan kijelentései... ...itt megáll, lendületes vonással áthúzza azt, hogy „vannak”, s föléje odaírja, hogy „voltak”, majd azt hogy „ha maga félreértett is valamit”... majd folytatja kanyargós lelkiállapotban... ... a lelke egészen, mint a hajnali hó, tiszta és fehér, s éppen ezért nyílt és egyenes jellemmel társult, már az elején muszáj kimondanom Magának, hogy én restellem magam, amiért kénytelen vagyok a fácánt, mit volt szíves szeptember elején, Kis- boldogasszony napján az erdőkerülővel ajándékba küldetni, fájó szívvel bár, de határozottan visszautasítani, s Ön helyett is szégyenkezni bántó tolakodása miatt, mit gyönge asszonyként különösen, kapcsolatunk mikéntje és módja iránti erőszakos examinációnak gondolok, különösképpen azért, mert, mint a madár szárnya alá bársony szalagocskával felkötött levelében írja, e vadat személyesen maga ejtette Méltóságos Paulkovics Péter birtokán, s kifejezetten nekem, mintha egy vérét ontott jószág, legyen bár olyan tarka tolla, mint ennek, méltó záloga lehetne bárminő nemes vonzalomnak, már ha vonzalomról beszélhetnénk a mi ügyünket tekintve, lévén férjes asszony vagyok, ahogy ezt maga is nagyon jól tudja, hiszen tavaly, a vad- ludak vonulásakor, bókjaira és arcátlan udvarlására ezt már akkor határozottan a tudomására hoztam, s teljes responsabilitással kijelentettem, hogy méltóztassék a 80
