Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Péntek Imre versei
Hajsza Póklábon hajszol a világ - bizony ennek fele sem tréfa, jó útra térek, ígérem, még ma, renomém mentve legalább... Csak érteném, hogy mi a vád? Mitől vérszomjas az aréna, torkomon akad pár fonéma, ami a rosszról jóra vált... Persze, futok, szedem a sátorfámat, de beér a hálátlan imádat - beismerésre kényszerítve ismét... Földobok hát egy súlyos érmét, hol egy zúg, mit rejt a térkép - s ahogy mondják, tényleg oly diszkrét? Merülő lábnyom Eszembe jut (nehéz, nehéz), hogy tékozoltam ifjúságom (halványuló, merülő lábnyom, mely az évek porába vész...). Kezemben könyv volt, A tiszta ész kritikája, oly furcsa álom, ahogy átléptem sok szabályon, s a részletekből nem lett egész... Felnyithatatlan, bezárult ajtó. Téphetném is, vérző körömmel, a kísértésnek mondhatnám: Tűnj el!, mely a múltból torzul kacsintgat - jaj, mert kínpad lett e színpad, s Uram, nem vagy te részrehajló? 78
