Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Molnár Miklós: Két történet a Kutyakaparó csárdából
önöket a Folyó! A Folyó az én bátyám és nővérem, fiam, lányom és feleségem, ételem, italom, fürdővizem és postásom, pajtásom és gyógyászom. Az az én világom, nem is vágyom másra. Ami nem található meg benne, azzal nem érdemes törődni, s amit nem tud, azt nem érdemes tudni. Micsoda időket éltünk át együtt! Ha tél van, ha nyár, ha tavasz, ha ősz, a Folyó mindig csupa mulatság és izgalom. Áldott az a bölcső, mely vízipatkánnyá ringatott!- Ajaj, kolléga úr! - sóhajtott Lőcsei. - Annak az önfeledten boldog, idilli és bu- kolikus vízi életnek, amit most igen érzékletesen ecsetelni kegyeskedett előttünk, már réges-rég befellegzett. Az emberiség gazdái gondoskodtak róla, hogy báriumot, alumínium-bevonatú üvegszálakat, stronciumot, radioaktív tóriumot, kadmiumot, krómot, nikkelt, szárított vért, penészcsírákat, gombamérget, etilént, dibromidot és műrostot tartalmazó vegyi permettel legyünk megszórva. Föld, víz, levegő - minden meg van fertőzve. Pusztul is az élővilág, mint annak a rendje. Patkánynak lenni sem lehet könnyű manapság... - A Vízipatkány erre illa berek, nádak, erek, úgy elillant, mintha soha ott sem lett volna.- Kár, hogy ilyen gyorsan elszelelt a Patkus kolléga - jegyezte meg Jablonkai. - Meg akartam mondani neki, hogy feketemaggal, Qio koenzimmel, lenmagolajjal, fokhagymával, szentjános-gyökérrel, páfrányfenyő-olajjal, mézzel, gyömbérteával, gránátalma-teával és különféle zöldteákkal, kivált pedig soproni kékfrankossal mé- regtelenítheti magát. Vagy ha nem méregtelenítik is az említett szerek, de határozottan azt az illúziót keltik benne.- Lehet, hogy igaza van a Patkusnak - mondta Makádi. - Meg az ukrán közmondásnak is: A legyőzött népek erénye a türelem, nem pedig a lemondás. Éppen ezért én most bátor léptekkel elindulok a Folyó felé. Menjünk a zöldellő rét keblére, és táncot ropva, tréfálkozva, gúnyt és élcet szórva lakmározzunk illendően! - „Lak- mározzunk illendően”: ez Makádi esetében azt jelentette, hogy miközben evett, vad morgások törtek elő a torkából, az állkapcsa veszettül csattogott, vicsorgatta a szemfogait, csikorogtak a zápfogai, orrán-száján át hangosan szuszogott, és ütemesen mozogtak az ormótlan lapátfülei... MILYEN SZÍNŰ A NARANCS, AVAGY PATKÁNYNAK LENNI SEM LEÁNYÁLOM Hammer Dömötör csapiár, a „helyiség kalapácsa” egy különleges világnapon abbahagyta a lusta ásítozást, előjött a söntéspult mögül, és lehuppant a Kutyakaparóbeli cimborák törzsasztalához.- Megengedik az urak? Széles tenyerén egy narancsot mutatott nekik.- Hát nem gyönyörű, uraim? A cimborák bólogattak, hogy de bizony az.- Nincs még egy olyan szín, mint a narancsé - folytatta Dömötör, úgy mérve minden szavát, mintha pénzt osztogatna. - A vörös és a sárga, a nap és a tűz tökéletes elegye. A rokon színek vagy az egyikhez, vagy a másikhoz állnak közelebb, sö- tétebbek vagy világosabbak, de olyan, mint a narancs, egy sincs. Csak a narancs narancsszínű. Minden más inkább piros vagy sárga. És a tapintása! Éppen olyan for70
