Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok

tudod, hogy beléd szerettem

hallgass, most elviszlek magamhoz, leülsz az ágyam szélére, nem bántasz, csak fogod a kezemet, és megvárod, míg elalszom, akkor kimész a fürdőszobába, ott találsz tiszta törülközőket, letusolod magadról a kórházszagot, és odafekszel mellém, és belealszod magadat a szuszogásomba belealszom magamat a szuszogásodba

ismételte a férfi, és szétnézett, az utca tágas volt az osztály zártsága után, túl tágas, túl magas éggel és túl sok járókelővel bámuld ki magadat mondta a lány

azután menjünk, nyugtalanság van bennem és a várakozás fáradtságával rakódott meg a húsom, le akarom már tenni a terhedet így indultak el

Kérdés persze, miért ennyire fontos az első találkozás, és miért nem örökítjük meg a búcsúzásukat úgy, ahogy valójában történhetett, nem pedig ahogy fentebb állítottuk valamikor. Nos, a találkozás állandósult mozzanata az életnek, a búcsúzás pedig akár napi változatossággal is kezelhető. Az egymástól örökre búcsút vevők búcsúja nem végleges, legalábbis abban a formájában nem, ahogy megtörténik az idő egy pillanatában, az emlékezet állandóan formálja, változtatja mind a búcsúzás tényét, mind pedig a búcsúhoz való viszonyulásukat/'“ A találkozás egy folyamat kezdőpontja, így annak az egyetlen nyugvópontja is egyben. Nem vesz részt a folyamatban, csak elindítja azt. És nem mindegy, milyen folyamatot indít el a találkozás. Esetünkben fontos lenne tudni, ki volt a kezdeményező, vagy volt-e kezdeményezés egyáltalán, szerelem volt-e első látásra, vagy fokozatosan közeledtek egymáshoz ezek a később nyilván elkárhozott lelkek, és mindez csak annyiban fontos, hogy az itt nem tárgyalt búcsút hogyan vetíti előre a kezdet, benne volt-e az indításban a férfi gyógyíthatatlanul romboló alkoholizmusa, a lány veszélyes depressziója és könnyen szétbomló idegrendszere

ahogy az is lehet, hogy egyik verzió sem igaz, máshol és máskor volt az első találkozásuk, és nem létezett a kék rózsák és a nagy hold éjszakája, nem létezett a kagylós tengerparti szálloda sem, ahogy hőseink sohasem járták meg a pszichiátria kegyes poklait, ebben az esetben azonban végképp nem tudjuk, mit kezdjünk a búcsúzásukkal, amelyről ők éppoly keveset tudnak, mint amennyit mi is sejtünk, mert a búCSUzás^ csapó al fine

53