Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok
nél, tiltakozik ösztönösen, de már tekeri is le a kupakot az üvegről, vajon mi az, ami még a pálinkánál is fontosabb, erre már én is kíváncsi vagyok, áll meg az asszony keze a matatásban, nem tudom, de biztos van fontosabb, kérsz te is, nyújtja feléje az üveget, igen, kérek, de ezentúl csak pohárból iszunk, és nem vizespohárból, ahogy eddig, lép oda a kredenchez, és vesz elő két stampedlis poharat, ennyi az adag, nincsenek tízkortyok az üvegből, tízkortyok, tízkortyok, utánozza az asszonyt, de hagyja, hogy az kivegye a kezéből az üveget, és ő töltsön a kis poharakba, meg is könnyebbül, nem biztos benne, hogy elsőre beletalálna reszkető kezével azokba az apró kis üvegszarokba, egészségedre, mondja az asszony, és mélyen a szemébe néz, egészségedre, ismétli meg, és ő is mélyen a nő szemébe néz, egy pillanatig tanácstalanul bámulnak egymásra, aztán mindketten lehúzzák a pálinkát, az asszony vonásai eltorzulnak, krákog, aztán elkezdi kipakolni a nejlonszatyor tartalmát, hoztam gyümölcsöt is, mondja, gyümölcsöt, azt meg minek, gondolom annak, hogy megegyük, vagy hogy itt rohadjon el az asztalon, meg vettem kenyeret, meg vettem szalonnát, meg vettem kolbászt, meg vettem, és itt elneveti magát, még egy üveg pálinkát, de ezt majd csak holnap isszuk meg, mert egyszerre nem lehet, fokozatosan kell leállnod a piáról, ezt megértettem, és ma már ittunk egy üveg vodkát, pontosabban, te ittad meg az üveg nagy részét, a pálinkát viszont fele-fele alapon isszuk meg, nem is szereted a pálinkát, próbálkozik menteni, amit menteni lehet, de az asszony hajthatatlan, valóban nem rajongok érte, de inkább iszom veled, mint hogy te idd meg az összesét, értsd meg, néz rá szelíden, de határozottan, ki kell jönnöd abból, amiben most benne vagy, kijövök, persze, hogy kijövök, de tudod, amíg nem voltál itthon, gondolkodtam, sokat gondolkodtam magamon, a sorsomon, a múltamon, ez meglep, mondja őszinte csodálkozással az asszony, hogy téged egyszerre érdekelni kezd a múlt, a sors, ami azonos lehet a jövővel, mert azonos is, kezdek visszaromlani egykori magamhoz, vallja meg töredelmesen, na, erre iszunk, nevet fel a nő, és újra tölti a kis poharakat, koccintáskor ismét egymás szemébe néznek, és a férfi valami melegséget érez belül, ami lehet, persze, a pálinka is, istenem, mi lesz velem, ha közel kerül hozzám ez a nő, riad föl ebből az édeskés állapotból, nem, nem szeretem, de már az is életveszélyes lenne, ha elfogadnám Nem az nem úgy volt ahogy az előbb én leírtam vagy leírta valaki vagy valaki leíratta velem nem akkor és nem ott találkoztak nem abban az időben és nem abban a térben nem abban a hónapban és nem azon a héten és nem azon a napon hanem máshol és egészen máskor ősz volt, ősznek kellett lennie, mert nagy kék rózsák lengedeztek a kerítések mögül előbukó bokrokról, ki az utcákra, nagy kék és fájdalmas rózsák és a lány hazafelé tartott Maga mellett tolta a biciklijét, és a kerékpár túloldalán egy fiú baktatott mellette, nem túl érdekes, de nem is érdektelen fiú, olyan, aki még válhat érdekessé a számára, aki most készül megtenni az első gyámoltalan lépéseket az ő meghódítására 42
