Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Vasadi Péter versei
V A 5 A D I PÉTER A nyelv EGY KÖLTŐNEK Mint úszómedencében a víz, selymes, megfogva is megfoghatatlan, illata van, hűvös és keserű, ölelve visszaölel. Vagy átázott őszi halom, meg-megcsusszan a talpad alatt, nem arra evickélsz egyensúlytalanul, merre szeretnél, recseg-ropog, mint télen gesztenyeág, rőzse, toboz, s el-, ami rosszabb, megbuktat. S madár is a nyelv, de unja magát benned; nem lelve semmi csipegetnivalóra, elszáll. Késő; utána ne kapj. Most már menekül. Kisreményü ajánlat Európa egyre patásodik. Pedig nagy esti tüzek körül táncoló népei kezdetben nem masíroztak. Mára megtanították őket. Akkor most a puhatalp jön, és a karének, ugye? ... Ajánlom a Kodály-módszert: mint kellene bajban mindig, kérdezzétek a kisgyereket, mi is az? Elmagyaráznák: ember s éneke egy - összefonódnak. Micsoda kórus zengene ebben a daltalan űrben. A szabadságról Ha értenék, nem irtanák. 38
