Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt

Tanácsos: Nem fogod tudni. Most halld a verset!

„Az álomból hajt ki,

Indája bátor képzelet,

Viasz csöpög a szememből, Karcsú nemlét, most ég veled,

Legyen úr a gyötrelem,

Befelé visz a szivárvány útja, Megyek oda, ahol remény dadog, Pillanatlélek leszek újra,

Mosson át a felejtés,

Ólomfelhők itassanak,

Erezzem fájó tagjaim,

Lássuk, mi van a Nap alatt.”

(Sötétség.)

9. JELENET

(Egy vörös, egy kék és egy lila köpenyes ember áll a színpadon. Hosszú süveg van rajtuk. A vörös ruhás kezében egy tőr, a kék ruhás kezében serleg, a lila ruhásnál egy nagyobb tükör. Nagy kosszarvakkal a fején megjelenik Mihály. Némi tétovázás után odalép a vörös ruháshoz.)

Vörös ruhás: jól választottál. Első a test. Ő vágyik a lélekre, de még nem szüli meg. Előbb az ösztönök kertjében sétál, szívében a hajnali ég vöröse. Itt ez a tőr. Mit gondolsz, mire való?

Mihály: Hogy megöljem, aki életemre tör.

(Harang kondul, a vörös ruhás odalép a megdermedt Mihályhoz, és megnyitja az eret a karján. Mihály továbblép a kék ruhás elé.)

Kék ruhás: Igen, most én jövök. Amikor megszületik a testben a lélek, ünnep az. Ő az Áttetsző Tavak kertjében sétál, de még csak önmaga. Szemében saját világa kékje folydogál. Itt ez a serleg. Mit gondolsz, mire való?

Mihály: Hogy bort igyák belőle, ha szomorú vagyok.

(Harang kondul, a kék ruhás odalép Mihályhoz, kicsorgó vérét fölfogja a serlegben. Iszik belőle. Mihály most a lila ruháshoz lép.)

36