Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Korf: Éntőlem? Mihály: Kár volt terhelnem téged a bizalmammal. Megijedtél a kétségeimtől. Egy uralkodó ne barátkozzon. Jó volna erősnek lenni, mint az életben, de valahogy ösz- szezavarodott minden. És egy furcsa hang folyton azt súgja: „Ismerd meg magad!” Ma reggel is leültem, és megpróbáltam végiggondolni, milyen ember vagyok én. Semmi nem jutott eszembe. Pedig lehet, hogy ez a kiút. Korf: Kiút? Honnan? Itt akarsz hagyni bennünket? Mihály: (észbe kap) Ja... nem, dehogy. Csak arra gondoltam, hogy ha végigélném újra, amit magam mögött hagytam, legalább gondolatban, csak most másképpen, valahogy bölcsebben, az lenne a megoldás. Vissza kell mennem a történet elejére. Beszélnem kell a révésszel. Az a kezdőpont. Aztán szépen végiggondolom, mikor hogyan cselekedtem, és mikor hogyan kellett volna cselekednem. így alámerülök a saját lelkembe, hogy megismerjem magam... (A köd felkavarodik, elnyeli a beszélgetőket.) 7. JELENET (A trónteremben Mihály és a Révész.) Révész: Egy ideje minden megváltozott. Egyre többen jönnek odaátról. Akik leszáll- nak a kompról, valahogy egyre zavarodottabbak. Ugyanúgy nem tudnak semmit, mint a régiek, de egyre nagyobb szomorúságot hoznak. Érzem. Meg lehet őrülni. Nekem persze az a dolgom, hogy ne kérdezzek, csak áthozzam őket, de ebből nagy baj lesz. Mihály: Én is nagyon unom, hogy egyre nagyobb tömegről kell gondoskodnom. Nem mehetnél szabadságra? Révész: Mire? Mihály: Nem lehetne valahogy leállítani ezt az áradatot? Hogy ne jöjjön többé ide senki. Révész: Nem, az lehetetlen. El kell látnom a szolgálatot Ez a dolgom. Ezért létezem. Mihály: Értem, de... de mi volna, ha mondjuk megbetegednél? Révész: Azt hogyan kell? Mihály: Nem szokott fájni a fejed? 32
