Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
6. JELENET (A sötétből ködös tér bontakozik ki. A drog okozta mámorban vagyunk. A gomolygó ködben öt ember áll kört: a FAMRU vörös, narancsszínű, sárga, zöld, illetve kék ruhás képviselői. A kör közepén Mihály. Leveszi a királyi palástot, alatta lila öltöny van.) Mihály: (a vörös ruhás Felderítőhöz fordul) Tessék mondani, Felderítő úr, mit keresek én itt? Felderítő: Azt nem tudhatom. Én csak az eljövetel tényét derítem föl. Forduljon az Arcismerőkhöz. Mihály: (a narancsruháshoz) Milyen ember vagyok én? Arcismerő: A Megítélőket kérdezze. Mihály: (a sárga ruháshoz) Mi lesz most velem? Megítélő: A Rögzítők a megmondhatói. Mihály: (a zöld ruháshoz) Vissza akarok menni. Újra élni akarok. Rögzítő: Még nem lehet. Dolga van itt. Mihály: (a kék ruháshoz) Ugyan mi dolgom volna? És meddig kell itt rostokolnom? Ha ez a túlvilág, akkor nyilván van reinkarnáció. Különben mi értelme volna? Utaztató: Minek? Mihály: Hát ennek az egész túlvilági birodalomnak. Amiben maguk is itt szopnak. Ki tudja, mióta. Utaztató: Nem igazán értem a kérdését, de megpróbálok válaszolni rá. Senki nem tudja, mi értelme ennek a világnak, és annak, hogy ebben a világban élünk. Senki nem tudja, mi értelme annak, hogy élünk. Ha volna értelme a létnek, az lefokozná, ha pedig nem volna, az kilátástalanná tenné. Itt élünk, két „volna” között, és nem tudjuk kivizsgálni, miféle játék szereplői vagyunk, mert nem állunk azon a létsíkon, amelyről bennünket ide helyeztek. Persze érdektelenek sem maradhatunk e kérdés iránt. Ezért szomorúak a filozófusok. Távolról messze van - közelről felrobban. Mihály: De odaát az életben más volt! Itt még uralkodóként is csak sodródom, semmit sem én irányítok. Nem bírom elviselni. Ott megvoltak az irányok, a lehetőségek, az örömök. Ha hatalmam volt, éreztem, hogy boldogít. Itt sápadt kísértetekkel vagyok körülvéve. Utálok szellemlény lenni! 30
