Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Szolgáló: Áldassék a neved, Mézevő Szivárvány! Munka közben gyakoroltuk a himnuszod szövegét. Mihály: Nem munka, hanem munkaszolgálat. Hányszor mondjam? Át kell éreznetek a dolgot. Belülről. Még a takarítás kapcsán is. És mi az, hogy a himnuszom? Ez nem az én himnuszom, hanem a tiétek! Ezt kaptátok tőlem ajándékba, miután megkeresés történt... Nem láttátok, hova tettem a koronámat? Mindjárt érkezik a titkos tanácsos. Újabban költőnek képzeli magát, és mindenáron föl akar olvasni nekem valami verset. Nem fogadhatom így. És hol a szivárványpalástom? Hozzátok, azonnal! (A szolgálók elszaladnak, Mihály leroskad a trónszékre.) Mihály: Hát, ezért nem érdemes meghalni. Csak a meló, mindig. Korf! Hol van Korf? Hol az én leghűségesebb szolgálóm? Korf (bependerül): Igenis, Mézevő! Mihály: Hol a mai mézadagom? Még nem kaptam meg. (Korf indulna mézért) De várj egy kicsit! Gyere, ülj le ide, a lábamhoz. El akarok mondani valamit. (Korfa király lábához ül.) Nem is tudom, hol kezdjem. (Mihály fölkel a trónból és leül Korf mellé, a földre.) Én nem hiszek a misztikus baromságokban, de ma reggel arra gondoltam, nem lehetett véletlen, hogy te voltál az első, akivel ebben a világban találkoztam. Ez valami jel volt. Látom, nem érted. És ma reggel jöttem rá arra is, mennyire egyedül vagyok itt, köztetek. Nincs barátom. Senki sincs, akivel megoszthatnám, amit még soha senkinek nem mondtam el. Szeretném, ha a barátom lennél. Korf: Ahogy parancsolod, felséges Mézevő! Mihály: Nem, ne így. A barátságban nincs úr és szolga. Úgy érzem, mi rokon lelkek vagyunk. Elmondom hát neked a titkot. Ha visszaélsz a bizalmammal és bárkinek elárulod, azonnal jönnek értem az Utaztatók. Én mégis megbízom benned. Hazudtam neked. Engem nem Kail küldött. Soha életemben nem láttam. Szolgai Mihály vagyok, az Életjavító Párt országgyűlési képviselője Magyarországról, a huszonegyedik századból. Meghaltam, és most a túlvilágon vagyok. Ti meg azt hiszitek, hogy éltek. Korf: Bölcseink gyakran mondogatják, hogy ez az árnyékvilág, hogy mi mindannyian élőhalottak vagyunk, és hogy az igazi élet majd akkor jön el, ha innen elutazunk. Mihály: Tudom, ezt nekünk is mondogatták odaát, a valódi életben... Korf: Honnan tudod, hogy az volt a valódi élet, nem pedig ez? Mihály: Onnan, barátom, hogy én emlékszem mindenre, ami odaát történt. Fogalmam sincs, hogyan lehetséges ez. Ahogy arrafelé mondják: fingom nincs. Azt se 27
