Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 17.)

zekkel ráírta, hogy Hovawart, és az orrom elé tolta. - Ez a kutya - mondta, és elis- mételtette velem a helyes kiejtést. - Ez a kutya van itt! - folytatta. - Másik is van, de az kuvasz. Azzal nincs probléma. A Hovawart az a kutya, amit neked ma délután meg kell tanulnod, ha szabadon akarsz mozogni a tanyában.

Ecsetelte a veszély lehetőségeit. Véletlenül elszabadulnak, vagy nem időben kötik láncra őket, satöbbi.

Kimentünk a szolgálati lakásunkat is magába foglaló hosszú ház végéhez, mert ott volt megkötve a két kutya. A kuvaszra ügyet sem vetett apuka, hanem a fekete- tarka kutyát szorította térdei közé és elmondta, hogy annak az ősei között megtalálható az ónémetjuhász, az újfundlandi, a gordon szetter, az afrikai vad agár és még huszonkétezer féle. A Hovawart született őrző kutya, de nagyon tanulékony s egyesíti magában a munka- és a sportkutya előnyeit. Magyarországon 1938-ban kapott hivatalos elismertetést a véglegesen kialakult fajta. Egy törzskönyvezett példányt Óbecsén is számon tartanak.

Korombeli gyerek rugdosta mezítelen lábával a port a néptelennek tetsző tanyában és apuka rákiáltott, hogy menjen be Lajos bácsiékhoz, kérjen kutyának való libacsontot és hozza ide.

Eltűnt a gyerek valamerre, és nem láttam többé, egész nyaralásom idején.

Szintén porból bontakozva, dübörögve érkezett a közelünkbe egy fekete paripa, nyergében fiatalnak tetsző férfiúval. Megállj-t intett neki apuka és leteremtette, amiért megizzasztotta lovát. Fokozatosan kell a vágtához szoktatni az állatot, hogy akkor nyújtsa legjobb teljesítményét, amikor hátaslóként kínálják majd eladásra.

Ezt követően utasította apuka, hogy kösse be a paripát az istállóba, fogjon be a kétkerekű bricskába és haladéktalanul álljon elő vele.

Bólogatva elléptetett szép lován a lovas és őt sem láttam azóta.

Hosszas, néma várakozás után elindult apuka, kifelé a tanyából.

Vele tapostam a süppedő homokot és mivel ő hallgatott, előadtam, hogy magam is szakértője vagyok a hátaslovaknak, ugyanis egyik katonatiszt barátom lovával foglalkozom időnként.

Nem keltettem érdeklődést, ezért megnövekedett elszántsággal közöltem, hogy a honfoglalás után kétszáz évvel az európai kultúrnívóra emelkedő magyarság és az Európából betelepítettek hadai erdőkké szelídítették a vadont, halászhelyekké a vizeket, mezővé, szántókká és kertekké a pusztaságot. A törökdúlás után vadult pusztává a kulturtáj s lett vadvíz, szik, mocsár. így járt az egész Nagy-Alföld, míg a Duna-Tisza közét a homokosodás sújtotta.

Az Erdei Ferenc által írott Futóhomok című könyvből idéztem. Még nyaralni indulásom előtt adta kezembe Dorogi tanító úr ezt az 1937-ben megjelent művet. Bizonyosra vettem, hogy apuka is olvasta.

Továbbra is néma volt azonban s én még inkább hevülten fitogtattam tudásomat. Elmondtam, hogy a homokosodás a 18-19. század idején kezdett terjedni, mint kiismerhetetlen veszedelem. A kisgazdaságokban apró eszközökkel, lapáttal, ásóval próbálják a helyzetet javítani, az uradalmakban pedig úgynevezett rétgyalut használnak a futóhomok megkötésére.- Ebben az uradalomban is így van? - tettem fel a kérdést.

Megállt apuka, megfogta az államat, kissé meg is szorította és jobbra-balra igazgatta. Közben a szemét nagyra meresztve bámult az arcomba.

55