Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt

Mihály: Fogalomnak nincs. Ez költői marhaság. Semmi köze a realitáshoz.

Kati: Hogy lenne marhaság, amit akkor éreztem, amikor boldog voltam?

Mihály: Neked állandóan ilyen agyrémeid vannak. Ilyen „érzések”. Főleg, mióta kli- maxos vagy.

Kati: Na ezt utáltam mindig benned! Ezt a kukacoskodást. Hogy semmi érzéked a művészethez. Ezért mentem át akkor este Bélához, Füredre. Ő igazi költő volt. Egyszer egy verse meg is jelent az Ifjúsági Magazinban.

Mihály: Mi? Te akkor a Bélához mentél? Ahhoz a nyálas pöcshöz? Akit lefejeltem a diszkóban, mikor fűzni kezdett téged, erre a barom hazament és írt egy novellát? Ehhez a köcsöghöz mentél át? Nekem meg azt hazudtad, hogy egész éjjel a tóparton sétáltál, aztán elaludtál a fűben?

Kati: Mondtam volna meg, hogy egész éjjel Bélával tekeregtem?

Mihály: Tekeregtél?

Kati: Mikor annyira szerelmes voltál belém? Egyébként ő is, halálosan. És ő már sokkal korábban.

Mihály: Aztán visszajössz a tekerésből, és a végtelen színéről pofázol nekem?

Kati: De hát ez harminc éve volt!

Mihály: Ezt nem hiszem el! Én Tihanyban azon meditálok, milyen színe van a víznek, ez meg a Bélával kúr Füreden. Beszarok! Rohadt kurva!

(Miközben Kati sírva kirohan a lakásból, Mihály a szívéhez kap, fetrengeni kezd a földön. Szívroham. Hirtelen csöngetnek, erre Mihály - mintha mi sem történt volna - fölkel a földről, kimegy ajtót nyitni.)

Mihály: Na, ez hamar visszajött. (Kinyitja az ajtót, belép egy idegen.) Nincs fölösleges pénzünk.

Idegen: Nem koldus vagyok.

Mihály: Jehovában se hiszünk.

Idegen: Nem téríteni jöttem.

Mihály: Venni se akarunk semmit.

Idegen: Ügynöknek néz?

17