Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Czakó Gábor: A kisgömböc

Bármi történjék is a világban, lényünk lényege biztonságban van.

Tudjuk, hogy az egészség - vegyük szó szerint! - talpköve egy szelíd erő. A lelkiismeretünk, ami fáradhatatlanul ügyel ránk: jól tetted, ez szép volt. Vagy: hibáztál!

Aztán mindezt megbeszéljük odabent, szívünk rejtekében. Majd elhatározzuk, hogy ezután így nem, hanem inkább amúgy... Serkentjük magunkat a jóra, fékezzük magunkban a rosszat, valahogy így kormányozgatjuk életünket.

Sorsunk kulcsa a lelkiismeret. A hagyomány úgy tudja, hogy lélek és annak működése, a lelkiismeret, velünk született, Ádámmal. A lélek és a lelkiismeret isteni adománya különböztet meg bennünket az állatoktól.

A magyar nyelv szótára, vagyis a Czuczor-Fogarasi szerint LELK1ÖSMÉRET „Azon öntudat, mely ítéletet mond az elkövetett tettek erkölcsisége, s azok igazsága vagy igazságtalan volta fölött.” Vegyük ide a Szótárban idézett közmondást is: „ki-ki magával hordozza a kisbírót.”

Igazság? Igazságtalanság? Kisbíró? Milyen fura szavak! Manapság inkább csak az „Igazságügyi Minisztérium” jellegű szókapcsolatokban szerepelnek. Ha visszapillantunk szellemtörténeti áttekintésünkre, egyik sem merült föl. A szellemtelenné vált civilizációban nincs igazság, mert a Dolgok világában ilyesminek semmi értelme. Szépség, jóság és szeretet sincs, csak hasznosság, célszerűség, érdek.

A társadalmi életben az igazság helyébe az ún. jogegyenlőség lépett, mi szerint a milliárdos is hajszálra akkora közfelelősséggel tartozik, amekkorával a hajléktalan. A művészi igazság avítt fogalom, a hozzá foggal-körömmel ragaszkodókat bolondnak tartják, mint Csontváryt, Hamvast vagy József Attilát. Az erkölcsi igazság az erkölccsel együtt lett a relativizmus áldozata.

Az ösmer, ismér, manapság inkább ismer szavakat a Szótár ós-me-er-ként bontja föl. Tehát összetett szó. Előtagja az ős, a régi, ha úgy tetszik, a kezdeti személy vagy előd megnevezése. A me-er-ben Czuczorék a mi - ’dolog, valami’ - jelentést vélik fölfedezni, meg az r képzőt. Szerénytelenségem a szóösszetétel második elemében inkább a mér igét, mint a megismerés alapvető módszerét - az ismertet az ismeretlennel való összevetését - jelölő szót véli fölfedezni. Tehát az alapjelentés ősmérés’ volna, vagyis a most tapasztalt jelenség összehasonlítása az őstudással.

Itt bizony meg kell állnunk. Sőt, mély levegőt is kell vennünk.

Szuszogás közben olvassuk el A magyar nyelv történeti - etimológiai szótára: TESz. és az Etimológiai szótár: EtSzt. vonatkozó szócikkét. Az ismer-1 az előbbi ismeretlen eredetűnek tartja, nyilván, mert nem lelte se finnugor, se egyéb ősét, az utóbbi későbbi, s talán fejlettebb, ezért csak az alapszót tartja ismeretlennek, az m-re és a r- re van elképzelése: mozzanatos, illetve gyakorító képzők lehetnek - hangrendileg illő magánhangzók társaságában. Hanem mi az alapszó? A gyök, jelzem tisztelettel: az is~ős, az vó’na ismeretlen? Mégpedig olyan szóban, aminek a jelentése valaminő régi tudás?

7