Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Czakó Gábor: A kisgömböc

Ha ugyanezt a hangzások változása felől próbálnánk leírni, akkor eszünkbe jutnának Wágner dobhártyaszaggató, véghetetlen opera-folyamai, Mahler ezer muzsikusnak írt 8. Szimfóniája, majd a dallamok, a hangzatok, a hangok bomlása, a ritmus ütemmé válása, a decibelek megállíthatatlan szaporodása a diszkó-ólakig. Újra meg újra benső helyett külső.

A kultúra minden sarkában ez zajlott az elmúlt fél évezredben. Fölbomlott az Egyház, elindult a reformáció. A felekezetekből egy-kettőre szekták sarjadtak, melyekben minden gyülekezeti „alkalom” hangszerzajtól lármás meg a próféta rikol- tozásától, miközben a rendes befizetők földre hullhatnak, vergődhetnek, és hipp-hopp, összeborulhatnak a lélekkel...

Egyik szűkebb szakmám, az irodalom, szinte teljes egészében áldozatul esett a változásoknak: Homérosz vagy Arany János már csak pár embert érdekel: még az irodalom szakos egyetemisták sem olvassák műveiket, csak a belőlük készült pár oldalas zagyokat. A posztmodern írógyárakról ne is beszéljünk.

A társadalomban szétnézve se látunk mást. A reformátorok eltörölték a kamattilalmat, miáltal a gazdaság istene az önnemző pénz, a Semmi lett, ugyanakkor színre lépett egy sereg nagy újító. Csak néhány nevet említek. Éppen a Freskó befejezésének évében, 1512-ben írta meg a Machiavelli A fejedelem c. alapvető művét a „reálpolitikáról”, az új kormányzati eszményről. A következő évszázadban állapította meg Frangís Bacon, hogy a tudás hatalom - és az is lett. Mandeville 1705-ben tette közzé A Lázadó kast (Méhek meséje), melyben leszögezte: „A bűn a jólét alapja.” Következtek az enciklopédisták meg az erkölcstudor és kapitalizmus-elmélet alapító Adam Smith: A nemzetek gazdagsága, 1776. A leginkább és talán jószándékkal világra hozott eszméket hamarosan guillotinra és lándzsába ugratásra váltották a jakobinusok, mielőtt Napóleon híveivé szegődtek volna, aki katonai zsenijével hódított és fosztogatott - a dicsőség leple alatt. Méltó utódai a világgazdaság nevű szerencse- játék nagymesterei. A korzikait követték az anarchisták és az ópiumháborúk, valamint Marx meg a liberalizmus, majd - Lenin - Hitler - Mao - Bilderberg. A lángeszű rablók.

Hogy rövidre fogjam.

XVI. Benedek a Közel-Kelettel foglalkozó püspöki szinódus első általános ülésén

(2010. október 12.) a kábítószert „telhetetlen szörnyetegnek” nevezte. S valóban: egyre durvább szerek jelentek meg s terjednek a piacon, amelyek közül többen már nem csak bódulatot, ilyen-olyan képzeteket, függőséget, hanem rövid úton halált okoznak.

Az antikrisztusi szellem a telhetetlen szörnyeteg. Nincs annyi élet és hit, amit ne akarna megkaparintani. S lám, mindaz, ami isteni, azaz emberi, egyre sebesebben bomlik, mert egyre dühödtebben rombolják, s fürgén az élet és a hit - mondhatjuk úgy is, hogy az igazság, a szépség, a jóság és a szeretet - helyébe pattan a hazugság, a viszály, a képtelenség, a zaj a kábszer.

Az esztelenség és a szívtelenség fokozódó harsánysága eltakarja-e a Semmit?

6