Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Tornai József versei

Paradicsomi kék fák

Mikor nem írok verset,

akkor is a múzsákkal szeretkezem,

mindegy, nappal-éjjel,

de lstárként ölelnek

itthon, óceánokon, hegyeken.

Mindig készek, hogy

hirtelen megkongassák a dobot,

mert nem vagyok azonos önmagámmal

éppen, amikor sírok

az első sorért, jelzőért, képért,

mert félek: a sejt alatti suttogás elhal,

és lehet, nem is hangzik föl újra a Hívó Hang, az a homályos zene, nem szólal meg elvadulva a gyerekkori láztól, amiből minden táltos a varázséneket megtanulja.

Az ének minden.

Nem tudom, honnan kaptam a szívnek ezt az ajándékát.

Itt a titok a vércseppjeimben, és holnap mégis fölzúg erőszakosan, mint viharban a paradicsomi kék fák.

3