Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Alexa Károly: Szövegvendégségben Weöres Sándornál

(Óh! e névtől milyen szép elágazás indulhatna!), PEN Clubos elnöki beszédében arról kezdett értekezni, hogy a magyar irodalomban mindenki „elkötelezett” volt - van és lesz -, kivéve az egyetlen Weöres Sándort, aki szintén ott ült a díszdobogón. Ő erre fölállt, lement az első sorban ülő feleségéhez, súgott neki valamit és mindketten távoztak. A két ideillő alcím ez lehetne: „Weöres-recepció 1977-ben” illetve „WS és a politikai kurázsi”. A másik adalék a mostani hétvége hozadéka. Falucskánkból el- és mostanában visszaszármazó Majthényi László barátommal beszélgetek szombat este böllérmáj és ódon ágyaspálinkák meg nemes pannon borok társaságában Weöres Sándorról. Barátom odaveti, hogy megyei kulturális vezető korában a levéltárban kimásoltatott minden „Weöres-anyagot”. (Ady „bú-berzsenyes csolnakán” üdegélve - ahogy errefelé mondják - jegyzem meg, hogy akkor - tegnap - még volt Vas megye, és annak volt levéltárra is, amely kiváló intézmény vezetőjének, Tilcsik György barátunknak a nevét imént olvastam egy remek tanulmánykötetben: Czeizel Endre köszöni neki segítségét a Weöres-családfa összeállításához.) És hogy hol van ez az „anyag”? Egy papírládában a padlástérben.

És most? Itt az asztalomon. Kinyissam? Kezdjek vendégeskedni ezekben a szövegekben is? Egyeztessem a publikált szövegek garmadájával az ittenieket? Hívjam föl Tóth (Lőcsei) Pétert, a megye (a hon) első számú Weöres-kutatóját: mit ismer ezekből? Ő a minap megjelent Elhagyott versek kötetének hibáit „fejből” javítja..., Weöres-adalék sorozata a Vasi Szemlében a XXVI. részénél tart. Minden érdekli, ami a mesterhez kapcsolódik vagy kapcsolható: a legtávolabbi ismerősök éppen úgy, mint a leglehetetlenebb helyi kötődések. Legutóbbi közleményei itt vannak a kezem ügyében. Az egyikben Csengery Adrienne pl. az oly messzire sugárzó WS-Szőcs Géza kapcsolatról hozott adatot; a már említett Sípos Lajos - olvasom másutt - megkérdezte egyszer WS-t, mi kell ahhoz, hogy bármelyik nyelven verset írjon. Száz szó meg a nyelvtani alapok, volt a válasz; Szokolay Sándor erre emlékszik, Tamás Attila meg arra; emitt Gál István és a - vasi irodalmi és kocsmai - legendák ködébe távozott szerkesztő, Rózsa Béla adalékai; a tavalyi év végi közlemény a Weöres-könyvtár dedikációit veszi számba - elképesztő az ajándékozók listája: Kodálytól és Várkonyi Nándortól Lengyel Józsefig, Zelk Zoltántól itt A pártos éneke 1950-ből..., Szent- kuthy, Füst Milán, Ottlik, Örkény meg a többiek; hatalmas interjúk Lengyel Balázs- zsal és Domokos Mátyással stb., stb.

Szóval... a Vas Megyei Levéltár anyaga... Nem állom meg, hogy bele ne pislogjak. A/4-es fénymásolatok arasznyi vastagságban. Latolgatom - 500? 700? lap, ennél persze jóval több oldal, sok lapnak mind a két fele beírva. Grafitceruzával, tollal, írógéppel. Versek, közismertek, számomra hirtelenjében ismeretlenek, versvázlatok, „grafikagyanús” firkák, tartalomjegyzékek, egy kitalált és akkurátusán megrajzolt ábécé, ajánlás, áthúzott ajánlás, kéziratos „dunakeszi Weöres”-családfa, egy vers mellett bejegyzés: „esetleg bevenni”, egy szerelmes levél kezdete a költő kézírásával, egy képzelt ősvilág térképe, történelme, városai, statisztikai adatai, újságkivágatok, egy levélborítékon a címzés ritmikai jelekkel, egy szövegdarab arról - vélhetőleg Hamvas világválság teóriájától is ihletetten -, hogy a mai világ „egy csodálatos árnyékszék”, „hol az emberiség a saját fejére rondít”, ez bővebben, szinte vizuális igényességgel „Lassanként az emberiség egész ürülék-metropoliszt emelt maga fölé, mely most, a huszadik században ráomlott a gazdáira.” Másutt futó megjegyzés: „Hernyó a vállamon, / attól irtózom, ami nem bánt rengeteg levél WS-nak, köz295