Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
290 fdnyalábolja Laertes hulláját. Újabb kettő a szín közepére cipeli Horatiót, kényszerítik, hogy meghajoljon. Hamlet a magasban lengeti a zászlókat. Amikor alábbhagy a taps, a Főszázados ismét előveszi a papírt.) A hadkötelesek azonnal vonuljanak állomáshelyükre, a nők pedig haladéktalanul kezdjék meg a pulóvergyártást! A színészek és a tömeg a hullákat magával cipelve kivonul a színpadról, Hamlet is ellibeg. Csak Horatio és Fortinbras marad a trónteremben. FORT1NBRAS (leül a trónra) Nos, Horatio? HORATIO (mint aki hirtelen nagy tehertől szabadult, keserűen felnevet, meghajol) Gratulálok, felség! FORTINBRAS A te darabod nélkül semmire se mentem volna. HORATIO Hiszen amit itt láttunk, nem is hasonlít az én darabomra! FORTINBRAS Tévedsz, barátom: én csak a fűszereket tettem a te fazekadba, mert igazából te főztél ki mindent. ítéletet is te hoztál, én csupán végrehajtottam azt. Ne áltasd magad: Francisco, Bernardo, Marcellus, Polo- nius, Ophelia, Claudius, Gertrud, Laertes és Hamlet halála a te lelkeden szárad! HORATIO (értetlenül) Hamlet? Fortinbras felemeli az ujját, zuhanó test döndülése hallatszik. A Főszázados berohan. FOSZAZADOS (izgatottan) Felséges úr, szerencsétlenség történt: elszakadt a kötél, Hamlet a mélybe zuhant! Fortinbras bólint, Főszázados elmegy. FORTINBRAS Tőr vagy kötél, nem mindegy? Ami a lényeg: te szántad őt is halálra! HORATIO (fájdalmasan) Hamlet! (Vádlón.) Akárhogy is forgatja a szót, felség, ez a valóság köszönőviszonyban sincs azzal, amit én írtam! FORTINBRAS (az ablakhoz vezeti Horatiót, kimutat.) Üdvözöllek a valóságban, Horatio: a dánok készülődnek a háborúra! Asszonyaik boldogan kötik a pulóvereket, a férfiak boldogan indulnak a távoli Itáliába! Minden más duma, görögtűz! Nézz ki az ablakon, Horatio: ez a való világ! HORATIO (kitekint, kesernyésen elmosolyodik.) Ez lenne a való világ? FORTINBRAS (szenvedélyesen) Ez! Nincs más világ, csak ez! HORÁTIO Meglehet, de mit kezdjek én ezzel a világgal? FORTINBRAS Dolgozz érte! HORATIO Ugyanvajon hol? FORTINBRAS (elvezeti az ablaktól, bizalmasan) Itáliában. HORATIO (értetlenül) Itáliában? FORTINBRAS (rábeszélően.) Te nagy költő vagy, Horatio, és talán én sem vagyok elhanyagolható, mint uralkodó! Képzeld csak el, micsoda valóságot tudnánk alkotni mi ketten! Te megírnád, én létrehoznám! HORATIO De miről írhatnék én Itáliában? FORTINBRAS (izgatottan magyarázza) Kémeim jelentették, hogy él Veronában két jelentős, de egymást gyűlölő család, melynek gyermekei, bizonyos Rómeó és Júlia egymásba szerettek. De a gyűlölet oly nagy volt, hogy a szerelmesekkel együtt egy csomó ember meghalt. A te toliadra kívánkozó történet, Horatio! írnál egy szép jelenetet, hogy Fortinbras
