Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
274 HORATIO Figyelj rám! Hamlet nem azért volt óriás, mert királyi vér folyt az ereiben, hanem azért, mert gondolkozott. Neked ezt a tépelődő, önkínzó, de végül mindig győzedelmeskedő emberi lényeget kell közvetítened. HAMLET Értem én, Horatio, hogyne érteném, de hát erről szól még ez a darab? Hát te sem ezt akartad... HORATIO Velem most ne törődj! Csak önmagadra figyelj: ha csak ezt az egy monológot mondod el jól, és ki se mész többé a színpadra, már nem éltél hiába! HAMLET Úgy gondolod? HORATIO (szenvedélyesen) Hittel hiszem! Tudja csak meg Fortinbras, hogy nem lehet minket az orrunknál fogva vezetni! Értse meg, hogy a dánok gondolkoznak! HAMLET (meggyőzve) Hát jó, Horatio, én mindent megteszek. HORATIO (kezet szorít vele) Köszönöm. Felsorakoznak a századosok. A király harsonaszó kíséretében érkezik, elfoglalja a helyét. FORTINBRAS (Horatióra pillant.) Nos, Horatio, mi a mai lecke? HORATIO (mosolyt erőltet az ajkára) A nagymonológ, felség. FORTINBRAS Kíváncsian várom. HORATIO Akkor figyelmet kérek! Hamlet, gyere ide, Ophelia, te meg készülj. Ne feledd: az utolsó mondatnál kell belépned! (Hamlet kiballag a terem közepére. Ophelia feláll, a terem távoli szögletébe megy, egy kiszögellés mögé húzódik. Mindenki elcsöndesedik. Horatio bíztatóan rámosolyog Hamletre.) Ahogy megbeszéltük... Tessék! HAMLET (elgondolkozva, átélve, jól) Lenni, vagy nem lenni: ez itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait, Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni - elszunnyadni - semmi több. S egy álom által elvégezni mind A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait: Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni - elszunnyadni - és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő. Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent. E meggondolás az, Mi a nyomort oly hosszan élteti. Mert ki viselné a kor gúny-csapásait, Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, Utált szerelme kínjait, por-halasztást, A hivatalnak pálcázásait... (Kijön a szerepéből, körülnéz.) Bocsánat: packázásait. Mindig elrontom! (Önmagának.) Nem pálcázás, te ökör: packázás! Packázás, packázás, packázás!
