Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
255 FORT1NBRAS Mégpedig a valóságot ábrázoló színház! Mert ha ti a hamisat mutatjátok, a hamis válik igazzá, és a világ a hazugságra épül. A jövőnk a tét, barátaim! (Horatióhoz megy, átöleli.) HORATIO (meghatottan) Köszönöm, felség! FORTINBRAS Én köszönöm, Horatio, nagy örömet szereztél. HORATIO Pedig, mint mondtam, még egyáltalán nem vagyunk készen. FORTINBRAS (szinte mellékesen) Hát persze, hogy nem. HORATIO (zavartan) Úgy érti, felség... FORTINBRAS (bagatellizálva) Csak néhány jelentéktelen apróság... HORATIO Mégis, mire gondol, felség? Megtisztelne, ha elmondaná az észrevételeit. FORTINBRAS Ti csak tegyétek a dolgotokat! (Elhallgat, eszébe jut valami.) Illetve, valami, amihez talán tényleg én értek jobban... HORATIO Hallgatom, felség. FORTINBRAS Melyikötök is volt, aki engem alakított? (Észreveszi a Színész Fortinbrast.) Gyere csak, gyere! SZÍNÉSZ FORTINBRAS (előrelép) Nagyuram! FORTINBRAS Megismételnéd az első mondatodat? HORATIO (rosszérzéssel) Talán a szöveggel van baj? FORTINBRAS Nem, ha jól emlékszem, magam is valami hasonlót mondtam, amikor megérkeztem Dániába. Inkább a hogyanon van a hangsúly. (Színésznek.) Tehát, hogy is volt: „Hol vannak azok a hullák?” SZÍNÉSZ FORTINBRAS (tisztelettel kiigazítja) „Hol az a látvány?” FORTINBRAS Ez az: hol az a látvány! Hogy is mondtad? SZÍNÉSZ FORTINBRAS (hangos pátosszal) „Hol az a látvány?” FORTINBRAS Miért kiabálsz? Egy király sohasem kiabál. Illetve, ha már kiabál, akkor régen rossz. Hogy megértsd, mire gondolok... Horatio, megengeded, hogy beállítsam a jelenetet? HORATIO Természetesen, felség. FORTINBRAS Köszönöm. (Tettre készen.) Akkor mindenki foglalja el a helyét. (Beállítja a színészeket.) Claudius, ha jól emlékszem, te itt feküdtél... Királynőm! Ti oda! Horatio, ha megkérhetlek... Remek! (Színész Fortinbrasnak.) És akkor jöttél te. SZÍNÉSZ FORTINBRAS Igen, uram. FORTINBRAS Ez az! Mögötted a négy százados, melletted a követ úr. (Körülnéz.) Hol a követ? CLAUDIUS („halálából” felkönyököl) Ki kellett mennie... FORTINBRAS Egy beszart követ, ezt már szeretem! (Angol követnek.) Rossz vicc volt, bocsánat! De ha már így alakult, megtenné, hogy helyettesíti? ANGOL KÖVET Hogy én? (Némi gondolkodás után.) Megtisztel, felség. Hova álljak? FORTINBRAS Ide mellém! (Nevetve mutatja a Színész Fortinbrast.) Illetve ő mellé. Lássuk, tehát érkeztek... Rajta, Fortinbras! SZÍNÉSZ FORTINBRAS (túljátszott izgalommal) „Hol az a látvány?” FORTINBRAS (megállítja) Miért vagy ilyen izgatott? SZÍNÉSZ FORTINBRAS Hát ugye a látvány miatt, mondom is, illetve, mondja felséged, hogy itt koncolás volt... FORTINBRAS Fiam, el tudod képzelni, hány halottat láttam én már életemben? Egy király soha ne legyen izgatott. Nem, Horatio? HORATIO De bizony, uram! FORTINBRAS Egy király általában érdeklődik. Figyelj, valahogy így: „Hol az a látvány?” Folytasd, Horatio!
