Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Csontos János versei

(5)

Lélek vagyok: gömbölyded űr, hiánnyal flörtölt kisülés, amely robban, bár rendre tűr, hogyha még létezik tűrés, ahol nincs ország s nincs határ, csakis emlék - sez sem kevés, midőn a test végképp bezár.

(6)

Élet vagyok: tunya tenyészet, melyet a gazda elhagyott.

Genezis nap mint nap - s enyészet: így vagyok, aki nem vagyok, s így nem leszek, habár lehetnék élő cáfolat, s nem halott reménység, ritkás égi vendég.

(7)

Eszme vagyok: elvont valóság, ideál, mindegy-létező. Lecsupaszított mogyoróág, bozótszaggatta keszkenő, lehullott tályog, röpke fátyol, meg sem jövő s már elmenő: fejét vesztett - éteri tánctól... (Párizs, 1995)

[songé, időszámítás előtt

A természet, a táj csak álca, organikus pannon kulissza.

A kottát vissza-visszajátssza, estharmatát a por felissza. Világszínpad a hátsó pajta, hiába ütnék rá a plombát, szeretőnek az ég akarta, s a cigaretta-hekatombák máglyáján izzik nyelv s a lélek. Jut majd idő a sorsnyi térnek, mely a világon eltűnődik?

Föld méhe szül, mint ő a hangot, Isten-faló szörnyű suhancot; fortyog, sugároz. Készülődik.

(2013)

247