Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - H. Hadabás Ildikó versei
Élet-látletet az elfekvő osztályon Oly árvák ők mind, az öregek (Weöres Sándor: Öregek) Az irdatlan hosszú, vége nincs folyosókon felerősödnek a fájdalmak, az öregek sehova meredése, a halottvivők lopakodó targoncáinak rögkoppanásai a szívekben. Itt nincs idő, az élet célja a halál, és a fehér falakon nem virágzik ki soha többé az illatos akácfa, az olajfák édes méze, még a szívdobogás is köveket lök ki magából, amelyből kisikolt-felsikolt a letagadott-eltagadott jelen: a meztelen öregasszony rácsra vetett lábai, az őrület mennyezetet néző mozija, a torz öröm a székhez kötözött vonaglásokban csak befelé, csak befelé a mozdulatlansága, hogy láthatatlan-hallhatatlan legyen a nővér tényközlő bíztatása: (megszégyenítő ütése a szónak) Csak szarjon be nyugodtan! egész nap várni kell az udvaron lekoppanó dióra, levelének finom illatát szívni-szívni a pelenkák szagával, a túlélésért, de minek a túléléséért, kiért, miért? az imamormoló láb nélküli öregasszonyok, félhalott párkák az ajtók előtt éjjel-nappal hívják az Istent, megállás nélkül szüntelen, s ha néha leállnak az ágy lepedőjébe fogyottak ijedten hallgatóznak, s görcsösen markolják a levegőt így könyörögnek, s megnyugszanak, ha valaki helyettük is...! Csak tudták volna időben, két fájdalom között zakatolja az agy, hogy ennyire szép az élet! 245
