Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Mezősi Miklós versei

s foszlik szét a sötét felleg, ködvész is eloszlik: úgy foszlik cafatokra a rosszkedv, frissül a szíved, és az aranykori boldogság soha nem hagy el - érzed.

Én nem „idillnek” hívom hát, mert „eidülion”-ból („képecskéből”) lett ez a szó, de a lét arany árját (és nem „-erét”...) csecsebeccsé, mondd, minek is kicsinyítsük? Másrészről platonista szagot szimatol bizony orrom:

„idea”, „eszmény”, „eidülion” - ki nem állhatom én az ilyesmit.

Látod: a vers is túlfűtötten, mérgesen áttört

enkorlátain, úgy, valamint ha hatalmasan izzó

platnin avagy gáztűzhelyeden főzöd föl a bablét,

haj! de kifut levesed, hisz tágul a hőre erősen;

pont ugyanez történt az imént, mert hexameterkém

heptameterré duzzadt túlhevitett faragástól.

Már látom: nem elég a poétái üdvösséghez

versfaragó szoftvert jól föltelepíteni gépre jól kell tudni a versfaragó júzernek az indulatát is konfigurálni,

és ha hibádzik e készség, akkor a vers kifut, épp ahogyan fut a bablé.

Hogyha a lelke jelen van a költőnek: ráfogja hibáit

bármire-bárkire, huncutul ő kikiáltva erénynek,

s így kanyarítja mederbe, mit ő maga tévelyitett el.

Széchenyi vers (Előhnng)

„maija az élet álom lesz az életről”------Nietzsche-----Fűzfa Balá Tͧ nak

E

rik a Széchenyi vers; hisz az ódái murci mocorg már... Egyberakott heverő fürtökből sajtolom ódám, érlelvén azokat, miket én régen szüreteltem és-régentc szürcmlett jól kifelé fogaim kerítésén (ennek az értelmét nemigen látom, de a metrum hallgatagon kopog-egyre, ahogy billentem, amit kell). Újat ia írok azért, vádi újat, jó harapósát, karcos ritmusa hogy beleszántson a szép puha-szívbe, ösvényt vágva szigorral meg keserű kacagással.

Őszi derű így kél s az idő csak járja a táncát!

Édesanyám rövidéletűnek szültél a világra

„és megijedtek a boldogok és már meg se kötözték” Homérosz

arcoknak fonnyadása a rózsának hervadása olajoknak száradása

218