Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Zsávolya Zoltán: Vidnyánszky, a híres betyár
északi részébe is a gyorsvonatok, pontosan onnan tehát, amely indóházat emberünk a legkönnyebben elérhette a Rózsadombról... Mármost, mi következik mindebből? (Vagy mi következhet? - hiszen kissé a természetfeletti szférába lendül mindjárt elbeszélésünk.) Éppenséggel az, hogy ama találkozás, amelyet az alábbiakban leíran- dók vagyunk, biztosan Sándor bátyánk halála után történt. Évtizedekkel azt követően, akár talán negyed századdal is később majdnem, mondhatnánk. És mondjuk is, hiszen legyünk jelképesen konkrétak az ünnepélyes felidézésben olyankor, amikor az örökkévalóság egyik jelenetéről tudósítunk! És még valami, ámbár ez már nem szoros következmény, legfeljebb igaz. Az tudniillik, hogy vannak emberek, akik olyan méretű és mértékű öltözetet adnak az Úrban és a sportzakóban, hogy amely szerelvényre fellépnek, ott azonmód támad egy szalonkupé. Étkező-italozó vagon vagy tényleg büfékocsi mindközönségesen, s még úgy is, ha előzőleg nyoma sem volt ott ilyesminek. Olyan a hatásuk, kisugárzásuk, kulturálisan szemlélve: a formátumuk az illetőknek! Olyan, a jovialitás, a művészeti közösségi tér megteremtésének viszonylatában és síkján... Az itt felvázolt találkozás ilyen ember segítségével és számára jött létre. Mindenekelőtt, azaz személyesen, ámbár végső soron természetesen nekünk is. Nekünk, többieknek úgyszintén. Tanulságosan és tanulmányozandóan. Ehhez persze nem csak maga ez az ember kellett, hanem az is, hogy W. S. mester szintén ott legyen. S mindenekelőtt benne. Benne magában. A többi mármost valóban a kísértethistóriák körébe tartozhat, de nem utolsó sorban kísérteties jelentőségű. És a leginkább az általánosságban már említett, de mindeddig még nem részletezett tanulságai miatt. Hajrá tehát! Vágjunk bele! Sötétség. Zörgés hallatszik. A Dürrenmatt Öreg hölgyének elejéről ismerős vonatzaj, kerékcsikorgás. Csak éppen most nem leszáll valaki - amint az a szín kivilágosodása után nyilvánvaló lesz -, hanem fel. Mégpedig öltözet. A büfékocsi üres, csak egyik asztalánál ül Sanyi bácsi, előtte üvegek, félig üresen, félig telve. W. S. némán, csak intéssel invitálja a vendéget leülni, öltözet helyet foglal Sanyi bácsi Mióta számítok neked? öltözet Annyira, hogy eljöjjek hozzád? Sanyi bácsi Annyira! öltözet Régóta... Mindig... Mindig is számítottál! És főleg: örökké számítani is fogsz. Az örökkévalóságig. Sanyi bácsi Ne tódíts, fiam, mert a végén még elhiszem! öltözet Nem szoktam tódítani. Sanyi bácsi De akkor mégis: pontosan mióta is vagyok fontos neked? öltözet Azóta, amióta a költői színház. Magam is sokáig harcoltam a mese ellen, mint annyian, és mint olyan sokan máig, de aztán rájöttem: anélkül nem érdemes. Sanyi bácsi Jó egy öltözet vagy! Ilyen minőségedben rájöttél? öltözet Minél hatalmasabbak vagyunk, köznapi értelemben, testileg is, annál hamarabb rájövünk. Mert minél nagyobb darab, minél brutálisabb bennünk a realitás, annál hamarabb kifúj a realizmusunk. Annál hamarabb 211
