Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Ölbei Lívia: Pávaszem kisasszony hava

Ezekből az írásokból idézett Dudás Karcsi barátom a könyvében. Na, ebben a regényben minden benne van, egy szóval sem kell többet mondanom.” A Tanyaszínház- monográfia a Vitéz László naplója címmel megjelent sitkei beszélgetés szerzőjeként Kelemen Franciskát tünteti föl. És itt egy pillanatra zavar keletkezik, mintha megállna az idő, név és a személy között rés támad, a résben szakadékok nyílnak. Kapkodás a névben megnyilvánuló önazonosság (személyazonosság) után: de hát itt valaki elírt valamit, helyreigazítást kérek, ki az a Kelemen Franciska, Kelemen Franciska nincs, Kelemen Franciska a Ketrecbál szereplője, titkos Pávaszem fejedelemkisasszony, Kelemen Franciska maszk; Kelemen Franciska - én vagyok. Itt a bizonyíték. A Vitéz László naplója a Vas Népében jelent meg 2000 elején, az interjúhoz mellékelt Benkő Sándor-felvételen Soltis Lajos Jordán Tamással látható, a fotó a sitkei kultúrházban készült, 1999 nyarán. Akkoriban játszottak együtt a Merlin Színház Márton partjelző fázik-előadásában (írta Hamvai Kornél, rendezte Lengyel Pál); és Márton partjelző szívesen jött Sitkére az angyalszárnyú kabátjában vég nélkül a kocsmapultot támasztó, robusztus és kerek, porcelánkék szemű Miholka kolléga (Svejk és Vitéz László rokona) hívására, sőt: eljött vele a színjátszó táborba Szókratész is. Hát hogyne, amikor Sitkén az Egyetemi Színpad mesterekre bízott közösségi színházi varázsából csillant meg valami - hányszor hallottuk azóta Jordán Tamástól, hogy az ő életében „mindennek az Egyetemi Színpad az oka”; még a szombathelyi Weöres Sándor Színház megalapításának is. A beszélgetés közepén, hasábos keretben kiemelve a fababák dala a Holdbéliből. Véget ért a bujdosás, ki se bírta volna más, szívünk bodzabél. A régi fotón kíváncsiság, béke és derű. Volt, nincs - van.

Az eredeti (első kiadású) Ketrecbál-kötet helyett is van már másik: a Dudás-regény 2010-ben, Szabadkán újra megjelent, interneten megrendelhető (az ügyletet huszonnégy óra leforgása alatt nyélbe lehet ütni). Azért mégis jobb volna az a régi. Ez a vadonatúj, fekete kötet a tapintásával, a függelékével - hiába maradt meg a főszöveg - mintha nem az a Ketrecbál volna. Bolyongás a Holdbéli csónakosban megépített labirintusban, ahonnan Pávaszemnek Vitéz László, Paprika Jancsi meg Bolond Istók segítségével sikerült kijutnia. A labirintus - világállapot.

(A végpont legyen: Szombathely.) Bár nincs vég, csak folytatás. A Weöres Sándor Színház június 22-ére, Weöres Sándor századik születésnapjára időzítette a Szent György és a Sárkány díszbemutatóját, az előadást a legtapasztaltabb Weöres-ren- dező vezetésével vitte színre a társulat (akkor, amikor elvileg már rég véget ért a 2012/13-as évad: Weöres még a születésnapjával is rendet bont, új rendet teremt). Valló Péter különleges, egyúttal kézenfekvő utat választott: a tragikomédia születési idejéből kiindulva finoman a 60-as évek („a mézben hentergő pokol”) vizuális keretei közé helyezte az előadást. A jelmezek a táncdalfesztiválok meg a Csinibabafilm - itt furcsán mesebelinek érzékelt - világába visznek, közben az elvarázsolt silénei kastély a Dunai Vasműbe tűnik át; ezek a kulisszák. A szöveg (a kereszténység első századaiba, a Római Birodalomba helyezett modell-történet) és a látvány együtt, egymást ellenpontozva, erősítve új minőséget, folyton irizáló kompakt színházi világot teremt; a rendezés úgy konkretizál, hogy az ólálkodó didaxis csapdáját kikerüli. A tárgyilagos-tűnődő Giorgio lovagot a szombathelyi születésű Fekete Ernő játssza: ő volt több mint tíz éve a Katona József Színház Szent György-előadásának címszereplője. Lauro lovag az éterien érzéki Czukor Balázs, ilyenformán a színház- történet felől nézve két korábbi Miskin herceg is találkozik a szombathelyi Weöres207