Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Végh Attila: Holdbeli csónakok
V É C H ATTILA Holdbéli csónakok „Metafizikailag a hagyomány éberség, semmi egyéb. Az éberséggel együtt jár a látás; aki pedig lát, az tud. (...) A hagyományban levő tudás őskori kinyilatkoztatás. Ez az őskori kinyilatkoztatás végtelenül világos és egyszerű: az ember eredete isteni, és az emberi sors egyetlen feladata, hogy Istenhez való hasonlóságát megőrizze. Az emberi életnek más feladata nincs. A hagyomány pedig az emberi és az isteni világ között levő kapcsolat állandóságát tartja fenn.” (Hamvas Béla: Scientia sacra) „A Tradíció világa ismerte az Isteni Királyságot; ismerte az átmenet aktusát: az lni- ciációt; a megközelítés két nagy útját: a heroikus Tettet és a Kontemplációt; a meditációt: a Rítust és a Hűséget; a nagy tartópillért: a tradicionális Törvényt, a Kasztot; és ismerte a földi symbolumot: a Birodalmat. Ezek a hierarchia és a tradicionális civilizáció princípiumai, amelyek a modernek győzedelmes, ’humanisztikus’ civilizációjában maradéktalanul megsemmisültek.”(Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen) A tradicionális metafizikának nevezett gondolatkör hagyományfogalmát hivatott megvilágítani e két idézet. A tradicionalizmus létfelfogása szerint az ember isteni eredetű lény, akinek világát olyan pillérek tartják, amelyeket az isteni hierarchia épített ki. A „tradicionális civilizáció princípiumai” e hierarchiát tükrözik, modellezik, védik. A hagyomány mélységes mély kút: az emberi élet forrása. Csak e kút vizével be- töltekezve lehetünk azzá, amivé lennünk kell. Legfőbb létfeladatunk tehát, hogy gyakorta igyunk az emlékezés vizéből. Léthé ellenszere ez. Az emlékezésnek ebben a gondolkodásban kitüntetett ontológiai-ismeretelméleti szerepe van. „Az éberséggel együtt jár a látás, aki pedig lát, az tud.” Hamvas Béla írásainak egyik kulcsfogalma az éberség, a vidya. Aki éber, az birtokában van az ősidők szakrális tudásának, mely „a dolgok eredeti értelmének tudása”. A szanszkrit vid- tő valóban a látással, éberséggel, tudással kapcsolatos szavak gyökere. A görögök is átveszik, majd miután a (körülbelül V hangnak ejtendő) di- gamma eltűnik a görög nyelvből, megmarad belőle az id- és az eid- tő, melyek az idea, eidosz szavak tövei. (Végül a latin nyelv visszahozza a v hangot: a tő jelen van a látással kapcsolatos latin szavakban: pl. video.) Az ősidők szakrális tudásának tradicionális gondolatában Platón anamnészisz-tana kísért: aki az ősi tradícióra visszaemlékszik, az egy eredendőbb lét szólításában részesül (methexisz). Az ilyen ember mindent tud, mindent lát: tekintetét az ősképeken nyugtatja, pillantásával egybefog múltat-jelent-jövőt. Bölcs. Ha a lélek az érzékelésre támaszkodik, csak a világ, a dolgok sokféleségét ismerheti meg, mondja Platón. A lélek útja ekkor nem a tudás, hanem az odüsszeuszi bolyongás (pláné). Ha azonban a lélek - a delphoi jósda parancsa szerint - felismeri saját természetét (a phüszisz értelmében vett eidoszát), és erre hagyatkozva mozdulatlan, változatlan, örök tárgyakat vizsgál, kijuthat a zavarodottságból, és bizonyosságra lelhet. A léleknek ezt az állapotát nevezi Platón phronészisznek, megfontolt 172
