Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
166 FÉNYES: 1961. február 6-án hajnalban jött értünk az ÁVH. Mónika naplójának ez évi első bejegyzése, 1961. júniusa. Hiányzik belőle hat hónap. A legsúlyosabb időszak. Ha ez megvolna magánál... KOMOR: Már összefolynak a betűk a szemem előtt. Mit mondott, tud újraéleszteni? FÉNYES: December második felében már két hete nem érkezett válaszlevél Mónitól. A többiek mindannyian megkapták a magukét. Nekem ő volt az egyetlen kinti kapcsolatom. Addigra a nevemet is felvette, pedig kértem, ne tegye, minél inkább választódjon el tőlünk, tőlem, ettől az egésztől. Nem hallgatott rám. Tizenkilenc évével egyetemben ő volt az egyik földalatti szerzetesrend vezetője. A Boldogasz- szony Házáé. Aztán egy délelőtt kiszólított az őr. Levitt a börtönparancsnokságra. A hadnagy már várt, fehér papírt tartott a kezében. ÉLES: (be) Idefigyeljen Fényes Ágnes! Távirata érkezett magának. FÉNYES: Nem adta a kezembe, nem biztos, hogy pontosan tudom idézni: ÉLES: „Móni három hetet volt kórházban, az utolsó hetet agóniában töltötte. Szentségekkel elláttuk, és december 13-án, Lucia és az Oltári- szentség napján hazament Teremtő Szent Istenéhez. A Farkasréti temetőben temettük el.” Öt percet maradhat, (ki) KOMOR: (kis szünet után) Van itt valami abból. Micsoda macskakaparás. Nincs belőle gépelt oldal, (nehezen olvassa) „A fejemben tótágast áll minden, és eléggé sokat fáj. Költözködnünk kell, megmondták. Egy józan és ép értelmű ember, hogy...” Olvashatatlan. Ne haragudjon... MÓNIKA: (be)... hogy tudja azt elképzelni, hogy Julival ketten két nap alatt majd mindent lehordunk? Én azt hiszem, mi már teljesen elfelejtünk szabad ember módjára élni és gondolkodni. Minden zajra megrezzenünk, mindenben veszélyt látunk. Az ügyvéd ugyanazt mondta, amit én is gondoltam, mikor az új lakók megjelentek: előbb-utóbb menni kell, de nem azonnal. A férfi kezdettől fogva úgy viselkedik, mint egy ávós. Sok minden támogatja ezt a gyanúmat. Lehet, hogy ő is megfigyelőink egyike volt, és úgy kaphatta meg a lakást. KOMOR: Ez a Száraz Gyuri lesz. Maga ismeri a lány kézírását, úgy könnyebb. MÓNIKA: Nehéz ott tartani magunkat. Már attól is fejfájást kapok, ha belépek abba a lakásba. Könyörülj rajtunk Istenem! KOMOR: Odaadom, az öné, vigye el! Rendben, Ágnes nővér? fiatal ÁGNES: (izgatottan be) Nem értem, mért teszi ezt velem, édesapám? ÁGNES APJA: Ágikám, te is tudod, hogy néhány napja a házunkba költöztettek két idegen családot. Tegnap itt volt a községházáról egy tisztviselő és összeírta az itt lakó személyeket. Ezen a listán a te neved nem szerepel, mert nem esel a zsidótörvény hatálya alá. Kislányom, ne maradj velünk, nagyon szépen kérlek, menj el Mária nénivel, amíg elmúlik a vész! fiatal ÁGNES: Veletek akarok maradni, ne küldjétek el! MÁRIA NÉNI: (jön) Itt vannak a csendőrök! Itt vannak a csendőrök! Két Csendőr lép be. Megjelennek a Kabarettisták. A házból elővezetik a zsidó lakókat. A Csendőr egy listát vesz elő. CSENDŐR i.: Akinek a nevét mondom, álljon ki! KABARETT1STA1.: Uramisten!
