Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
152 Szünet. Valaki elkezdi levenni a reverendát. Mások is elkezdik. Hosszú szünet. Az egyikőjük, még nem levetkőzve, kinyit egy ablakot és kiugrik. Gépfegyverropogás. Kintről fénypászta. Szünet. Elkezdenek felöltözni a régi utcai ruháikba. Amikor meglátják egymást, egyre jobban nevetnek. Fénypászta. Csend. Sötét. A visszhangos folyosón. HOLLUNDERNÉ: Nem szokott ennyi ideig sötét lenni nála. RENDŐR: Mozgást sem érzékelt? HOLLUNDERNÉ: Az unokája jár ide, de én nem tudom a fia számát. Kedves ember ő. A légynek se árt. Finom régi modora van. RENDŐR 2.: Csengetek. HOLLUNDERNÉ: Meg volt részemről, többször is. Be kell törni. Ha nem haragszanak, hogy kimondom. RENDŐR: Álljon hátrébb! HOLLUNDERNÉ: Remélem, nem halt meg! Csak elájult, vagy valami... RENDŐR 2.: Kifeszítjük? Vagy közösen vállal akarod? RENDŐR: Először próbáljuk meg vállal. Álljon hátrébb! Menjünk egészen a bejárati ajtóig vissza, és onnan neki. Elmennek. Hirtelen sötét. Mi ez már? HOLLUNDERNÉ hangja: Időkapcsolós, 3 perc után nem világít, energiatakarékosságból. Valaki rávág egy cellaajtóra. Felkapcsolják a cellában a lámpát. Ébredeznek az elítéltek. BÖRTÖNŐR: Mit csinálnak? fiatal ÁGNES: Jelentem, aludni próbálunk. BÖRTÖNŐR: Nincs lámpakapcsolás, megmondtam! Látnom kell, mit történik, ha nem alszanak éjjel! fiatal ÁGNES: Szeretnénk aludni. BÖRTÖNÖR: Akkor rajta! fiatal ÁGNES: De égő lámpánál nem mindenki tud. BÖRTÖNŐR: Hát képezzék ki rá! Hé, maga, szépségem! ZSUZSANNA: Én? BÖRTÖNŐR: Ne támaszkodjon a falnak, az nem azért van! Ülni! Megértve vagyok? Feküdni úgysincsen helyük, de nem is kell az efféléknek! (betolja a kémlelőt)
