Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács

- Ezt nem tudom értelmezni.- Mit nem ért? Mindig sokat adtam arra, hogy öltönyeim jó szabásúak legyenek. A jó megjelenés fél siker.- Hogy jön ez ide?- Festés közben azt mérlegelem, mi a lehető legjobb megoldás.- Ez lenne a krédója?- Az mi?- Ember! A festői elképzeléseit és céljait mindenféle elméleti fogódzók nélkül valósította meg?- Festés közben kizárólag a gyakorlat érdekel.- Ezt vonja vissza! Egy művész nem beszél így, legfeljebb egy iparos. Emelkedjen a magasba. Legyen tartása. A szellem... a szellem eredménye az ember végső habitusának.

A szakállas még közelebb ül a bajuszoshoz.- Szégyenkezzem? Elegem volt a nyomorúságból, keserűségből, koszból. Én nemcsak álmodoztam hírnévről, úrinő feleségről, nagylábú háztartásról, de meg is valósítottam.

A szakállas a társa vállára tenné a kezét. A bajuszos durván ellöki. Még egyszer utána üt, aztán megbánja.- Félreértett! Az általános züllöttség a halálom! Mindenütt pénztől és romlottságtól megfertőzött életeket látok. A nagy értékek iránt semmi érdeklődés. Mi mérvadó? Az eltompult agyak érdektelensége. Az a gátlástalan... az.

A szakállas mozdulni se mer. A bajuszos megveregeti a vállát.- Ne haragudjon. Nem akartam elbizonytalanítani.- Napról napra itt vagyunk egymás mellett, mégsem ismerem magát.- Én sem ismerem magamat.- Elmehetek?- Menjen csak. Pihenje ki magát. Közben gondolkozzon el azon, hogy képes-e olyan messzire helyezkedni az emberektől, hogy megformálhassa, megfesthesse őket.- Félek, ehhez nem tudom eléggé kipihenni magamat.

A bajuszos visszaül az ágyára. A szakállas elkullog onnan. Visszafordul, mert a bajuszos énekelni kezdett.- Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, Mégis szól a fülemile.- Miféle dal ez?

A bajuszos tovább énekel.- Az óra jó későre jár. Barna kislyány, alszol-e már? Hallod-e a fülemilét, Fülemile bús énekét?

A bajuszos kérdő tekintettel a szakállas felé biccent.- Na, festő, tudja-e, ki írta ezt?- Tudom.- De azt nem tudja, ki fordította németre? Ki zenésítette meg a verset?- Azt nem tudom.- Hát... én. A zene a mindenem. Gondolataimat nem a logika fűzi össze, hanem láthatatlan zene. A szó nálam az élettel teljesen egyenlő. És... a költészet? A szó ereje

123