Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács

A szakállas megint az ablakhoz menne, de meggondolja magát. Az ajtó felé indul, megáll.- Mit ácsorog! Előttem, ne feszengjen. Menjen a helyére. Üljön le.- Egész életemben mindig, mindenkinek csak engedelmeskednem kellett.

A bajuszos akar valamit mondani, de csak értelmetlen hörgés jön ki a torkán. Aztán, nagyot nyel, és mintha mi sem történt volna:- Ezer darabra tört. Széthullt, elmerült.- Életünk?

A szakállas indul vissza, az ágy szélére ül. Az ablakot bámulja.- Elnyelte a köd. Az ihlet elapadt.

A bajuszos, mint egy kuruzsló, a távolba néz.- Érzi, a belülről fenyegető sötét erők szorítását?- Nemrég múltam ötven éves, de ha a tükörbe nézek, rozzant aggastyán néz vissza rám. Ez lett, a művészi képességeivel kérkedő, egykor délceg férfiból.- Képeket festett?- A képekről nem lehet beszélni, azokat látni kell.- Engem akar erről kioktatni?- Vannak, akik a képeimről beszélnek, pedig nem is látták azokat.- Ugyan! Tömérdek tudatlan beszél a könyveimről, pedig még olvasni sem tud.- A kiállításaimra százezrek jöttek.- Az én könyveimet, pedig milliók forgatták. Hogy is? Még többen...- Híres voltam, és gazdag.

A bajuszos hánykolódik az ágyában. Dülledt szemmel ismételgeti - én meg, én... én. Végre megtalálja a párnáját, felül.- Csak egy valami számít. Az ösztönző erő. A művészet.- Mit mond?- Még nem látta soha? A jelenséget?- Én festő vagyok.- Nem baj. Majd megtanulja. A művészet úgy, ahogy van, hazugság.- Milliókat kaptam a képeimért.- jó. Hazugság, de értékes. Sokkal értékesebb az igazságnál.- Az igazság nem érdekel. Másokat megihletni, az igen. Érti, miről beszélek? Az átélhetőségről. Nekem sikerült. Ezt, még a kritikusaim is elismerték.- A befogadás? A befogadás lényegtelen. A teremtésből és létrehozásból kell a művészetet megközelíteni.

Nyílik a hatalmas ajtó. Kövérkés asszony hozza a reggelit. A tálcát előbb a bajuszos ágya mellé, a kis szekrényre teszi. Kimegy, hozza a másik tálcát. A szakállas már messziről integet, hogy neki nem kell. Az asszony mégis leteszi a tálcát.- Egyen, attól majd jobban lesz.- Székrekedésem van.- Sétáljon többet. Tegnap láttam a parkban, ott is csak a pádon ücsörgött.- Látogatókat vártam.- Néztem, ahogy elment a bejárati kapuig.- Nyitva volt, de nem mentem tovább!

119