Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - Merklin Tímea: Villám fénye gyöngyvirág illatával

kőszegi Chernél István a legismertebb. Chemel Eszter apja főispán volt, a fiútestvére a kőszegi katonai alreál iskolába (németesen: a cőgerájba) járt, amiről Ottlik Géza írta Az iskola a határon című regényt...

Kisétálunk a kastélyból: ki a kemencés konyhából, ahol fűszernövények lógnak csokorba kötve, át a sötét folyosón, bepillantva az alkotóműhelybe, ahol Balogh Zsuzsa finom kerámiái készülnek. Visszafogott vagy inkább természetes színeket és formákat, növényi motívumokat alkalmaz, csupa olyat, amit maga körül lát, melyek eredetijei kint a parkban megtalálhatók. Például az ősi páfrányfenyő (a gingko biloba) levelét, amely állítólag szerencsét hoz, és az összetartozást jelképezi. A kastély udvarán egy nemesi időkből itt maradt szökőkút álmodik a vízről, amint Chernél Evelin álmodott az Édenkertről, de szerelme nem tudott kiteljesedni, mert vőlegénye belekeveredett a történelem viszontagságaiba. Weöres színművének végén Evelin visszakapja a kedvesét egy másik nőtől, igaz kissé „használtan”, de - fanyar humorú költői fordulattal - a levetett férfivel adandó hermelin-bunda a ráadás.

Politikai olvasata miatt letiltották Weöres színművét, A kétfejű fenevadat, amikor 1972-ben a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére megírta. Publikálni csak az első felét lehetett, elkezdték próbálni, de a premier meghiúsult. Több mint egy évtizeddel később jelent meg a teljes mű, és a 80-as évek közepétől került színpadra, játszotta a Vígszínház, a Csiky Gergely Színház, a Madách, majd a rendszerváltást követően mutatta be ismét több társulat.

A drámában játékidőnek a XVII. század van megjelölve, de egymásba csúszkálnak a történelmi síkok a törökvilág végóráitól az aktualitásokig. Az ország nyomorban, az emberek innen is, onnan is fenyegetve, veszedelemben, mégis mindig készen a veszekedésre, önsors rontásra is. A szürreális kalandok sora a sárvári Nádasdy- várból indul - Weöres elnevezésében jelenésekre tagolódik -, és a kőszegi Chernel- házban ér véget. Chernél Evelin harisnyát köt. A kötőtű a „fegyvere a szösz-háborúban”, lhol a komédia vége - mondja a Cherneléknél vendégeskedő, Evelin társaságában zabáló őrgróf, figyelmeztetve, értelmet ebben a históriában ne keressünk. „Mikor történelmet kötögetek: vér a fonál, és könny a cifrázat... Ötezer éve világtörténelmet játszunk, garázdálkodunk, húzzuk s nyúzzuk a népeket s területeket, akár ebek a condrát. A história oly kétfejű fenevad, mely ha tojásokat rak, egyik csőrével anyai hevet lehel reájok, másik csőrével mind megvagdalja, összetöri. (A kötőtűvel lesújt.) Tehát: le a világtörténelemmel! (Lesújt.) Le a fujtogató ál-er- kölccsel, a fogolytáborra hasonlatos ál-békével, a rettegő ál-hatalommal! (Lesújt.) Le a politikával, a diplomáciával, s a paktumokkal, melyeket az uralmak a lakosság ellen koholnak!” - így beszél Badeni Lajos őrgróf a fináléban, majd a kötőtűt varázspálcaként használva, teremtő intéssel azt kívánja: „a háborgó történelmi korszakok után immár a történelem-utáni békés idő nyíljék!”

94