Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - Székely Csaba: Vitéz Mihály

59

MIHÁLY Mit meséljek? Dombos mező, körötte szartökű szászokkal meg szartökű

házakkal.

VEL1KA Arról mesélj, miként győztétek vala le ott a fejedelem seregét.

MIHÁLY Nem asszonynak való mese az.

VEL1KA Azt mondják, vitézül küzdöttél vala.

MIHÁLY Meglehet. Az a csámpás pap még most is fut, ha el nem fogták. Jutalmat

ígértem annak, aki visszahozza.

VEL1KA Szép vala a bevonulásotok Gyulafehérvárba. Mondtam-e már? Vala.

MIHÁLY Mondottad. De mondjad még.

VELIKA Magyar ruhába öltöztél vala az erdélyiek tiszteletére, úgy vonultál vala

be. Tetszett ez nékem. (megsimogatja Mihály arcát)

MIHÁLY Tetszettem?

VELIKA (mosolyogva) Nagyon is.

MIHÁLY Te is tetszel nekem, cicám, (megragadja, megcsókolja) Tudok is egy jó helyet, ahol ezt bővebben ki tudnám fejteni neked. Gyere! (ki akarja vinni Velikát)

VELIKA Várj még egy kévést, Mihály.

MIHÁLY Mi lelt, Velika?

VELIKA Örökké ezt csináljuk.

MIHÁLY Mit?

VELIKA Elvonulunk, s te jó bőven kifejted a dolgokat.

MIHÁLY És? Nem jó?

VELIKA De jó, de... tudod, soha nem beszélgetünk.

MIHÁLY Hogy nem beszélgetünk? Atyaúristen. Mi vágyói te, pápai követ?

VELIKA Nem is ösmerlek igazán, úgy érzem.

MIHÁLY Két dolog tud engemet igen nagyon dühíteni, cicám: ha éjtszaka reámtör a fosás, meg ha egy asszony beszélgetni akar énvelem.

VELIKA Mi rossz vagyon ebben? A világ rendjéhez tartozik, hogy a szerelmesek

olykor elcsevegjenek.

MIHÁLY A csevelygésre ott van nekem Petrosz. A szajhák hempergésre valók. Ez

a világnak az ő rendje.

Hátul a bojárok nevetgélnek Mihály szavain.

VELIKA Miért beszélsz így vélem, Mihály?

MIHÁLY Hogy?

VELIKA Azt hittem, több vagyok én néked. Nem csak egy akármilyen szajha.

MIHÁLY Rosszul értelmezed az én szavaimat nekem, cicám. Dehogyis vágyói te

akármilyen szajha. Te vágyói a legjobb szajha az udvarban, akivel dógom vót! (ismét megragadja Velikát, meg akarja csókolni, de a nő kibújik a keze közül)

VELIKA Félreismertelek, Mihály, (kifelé indul, de Mihály elkapja a kezét)

MIHÁLY (halkan) Ne olyan sietősen, cicám, csak tréfáltam. Amiatt mondottam

én ezeket, hogy a jelenlevők ne lássák az én gyengeségemet nekem.

Hogy ne lássák, mennyire szeretlek. Mer akkor kigúnyolnak ők engemet.

VELIKA Igazán szeretsz, Mihály?

MIHÁLY Igazán, Velika. De arra kényszerülök, hogy rossz legyek ezek előtt, e (az

urak felé int) különben nem tudom én kézben tartani őket. De nem vagyok én rossz, Velika. Higgyed el ezt nekem.