Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Mánta György: Falfirka
M Á N T A GYÖRGY Falfirka „minden házasság támasza, talpköve a vécépapír” - mondta anyám mindig Amikor az omladozó gyárat bontásra ítélték, több méter magas palánkkal vették körül, hogy távol tartsák a bámészkodókat. A deszkafal kapóra jött a zugfirkászok- nak, úgy telemázolták kibetűzhetetlen feliratokkal, talányos pingálmányokkal, hogy tenyérnyi rész sem maradt érintetlen rajta. Péter, táskájával a hóna alatt, minden reggel a palánk mögött várakozott a tűzpiros kis Suzukira, mely a munkahelyére vitte. Szokásához híven korábban érkezett a megbeszéltnél, jóllehet tudta, hogy a pontosság nem tartozik Júlia erényei közé. Amíg a deszkafal széléig ért, a járdán többször is visszafordult, hogy integessen Adriennek, aki lakásuk nyitott ablakából, búcsúzásképpen, csókokat küldött utána. Várakozás közben, hogy elüsse az időt, a palánk firkálmányait próbálta megfejteni. Az elsővel - VIZES A TEJ, ÜRES A FEJ - könnyűszerrel megbirkózott, a következőkkel azonban már nem boldogult, pedig valószínűleg azok is ilyen elmés kinyilatkozások lehettek, de aki írta őket, az nem a latin ábécé betűit használta. A Suzuki észrevétlenül állt meg a háta mögött.- Mit csinálsz? - hajolt ki Júlia a letekert ablakon.- Próbálom kibogozni ezt a sok ökörséget.- Sikerült?- Nem. Az asszony rövid ujjú fehér blúzt viselt, szellős kék szoknyával, a pántos szandált levetette, és az ülés alá tolta, télen is, nyáron is puha papucscipőben szeretett vezetni.- Adorján? - kérdezte a férfi.- Fekszik.- Az orvos mit mond?- Még egy hét, de lehet, hogy kettő.- Ezek szerint...- Igen. Júlia merészen vette a kanyarokat, letért a főútról, hogy mielőbb ahhoz a Duna menti sűrű cserjéshez érjen, mely egy elhagyott, parányi tisztást font körül, ahol ilyentájt a kutya sem fordult meg. Amint megálltak a bokáig érő gazban, a hátsó ülésen helyezkedtek el, Júlia szétvetett lábbal a férfi ölében, s miközben csókolóztak, már bontogatták is a ruhájukat. (Kiss Judit Ágnes) 1 178
