Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Végh Attila: Hogy szívedet kiürítsd (regényrészlet)
V É C H ATTILA Hogy szívedet kiürítsd (REGÉNYRÉSZLET) A pesti éjszakában mindenki ott volt, aki számít, és sok olyan, aki nem. Alapi Vincét, a költőt azelőtt felesége tartotta el: egy multicégnél volt unalmas, remekül fizető állása. A Szív utcai lakhatás azonban anyagilag - enyhén szólva - nem volt megalapozva. Ezen el kellett gondolkodni. A költő a nagy gondolkodásban odáig jutott, hogy ő a könyvek embere, tehát könyvlopásból fog élni. Kipróbálta: remekül ment. Kidolgozta a lopás technikai részleteit - Vízöntő volt, újító szellem - és szabályait. A technika: odamegyünk egy polchoz, és mintha csak egy volna, leveszünk két egyforma könyvet. Lapozgatjuk, nézegetjük, és az egyiket kabátunk alá süllyesztjük. A másikat pedig látványosan visszarakjuk a polcra, majd távozunk. Alapi szemei eléggé távol ültek; laterális látása nagyban segítette a lopásmunkát. Mozdulatlan fejjel, észrevétlenül tudott körülnézni. (Az eladók főleg azt figyelik, ki nézeget sűrűn körbe, mert az biztosan nem vevő.) A magához vett könyveket még aznap eladta valamelyik antikváriumban. Hatalmas rutinra és elég sok pénzre tett szert. (Akkoriban még nem kellett ólommellény a munkához: nem voltak a könyvüzletek kijáratánál csipogó lopásjelzők.) Mennyiségi forradalma is jól haladt: Szív utcai szobájában az első héten négy különböző lányt döntött le a kicsit pecsétes, nagyon kopott albérleti ágyra. Napirendje ekkoriban így alakult: ébredés délután kettő-három körül; lopási és eladási körút - amit ő csak így emlegetett: „megyek könyvelni” - hatig; éjszakai élet este nyolctól hajnalig. Kedvenc szórakozása volt az átmulatott éjszaka után korán reggel leülni a folyamatosan nyitva tartó Budapest Café árkádjai alatt, és nézni a munkába siető szolgákat. Erővel, hittel, bizalommal töltötte el a szabad, friss reggeli levegő, amit így magába szívott. Amit délután lopott, elitta reggelre. Éjszaka nagy menetek voltak. Vándoroltak az űzött lelkek egyik helyről a másikra - olyan is volt, hogy ugyanazon az éjszakán a társaság nyolcszor volt a Blues kocsmában -, ittak, beszélgettek, barátkoztak, fölmentek egymás lakására bulizni - a Szív utcai albérletben szilveszterkor száznál többen fordultak meg -, mindenki ivott, füvet szívott, néhányan lecsóztak, páran heroinnal éltek. Sokan nem jöttek vissza a transzcendensből: meghaltak, vagy továbbra is ott voltak, de mégsem. A pesti srácok a hetvenes-nyolcvanas években tudták, mi ellen lázadnak: a gondolatgyilkos szocializmus volt a közös ellenség. Az undergroundban nem számított, ecsém, honnan jöttél. Mindazok, akik utálták a rendszert, ide gravitáltak: ellenzéki költők, performerek, punkok, újhullámosok, másként gondolkodó polgárok próbálták ki a szocialista létezés mind újabb és újabb módozatait, amelyek mind megadták a szabad gondolkodás lehetőségét, vagy legalább annak illúzióját. A Kontroll Csoport, a Vágtázó Halottkémek, az Európa Kiadó koncertjein gyakran feltűntek tarajos punkok is, ahogy a magyar punk mozgalomnak teret adó klubok, a Mozaik, 162
