Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Sajó László versei
minden nap éj odaégett már fekete volt a platni a sok boldog békeévet nem tudtuk levakarni most jó lesz jó és jó volt jojóztunk mind hangosabban a család feloldódott mint klór a poharakban akkor is mikor már éjjel volt és kikapcsoltuk rádiónk tévénket szólt tovább a jó hír a víz elforrt teáskannánk szénné égett de jó de jó de jó volt valószerű valóság vasárnapi csirkecsontok már belepték a konyhát mint legyek a süteményt ebéd után a ház aludt élek valószínűleg én aki egyszer majd hazajut vasízű víz hol lakik a kútban varangyok ülnek az hogy valóság volna itt eléggé valószerűtlen valóság volt itt valahol a tepsiben kihűltek valószerűek a lakók csak arcuk valószínűtlen (padlás) A vécéből a Citadellára látok, de felvitte Isten a nagydolgomat! Ötödik emeleti manzardlakásom magamra zárom, nem érdekel, körülöttem a padláson kik, mik matatnak, hogy a vasajtó mögött tetves a matrac, s a galambszar 156
