Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

Kádár is ellátogat a színházába, és ilyenkor zárt ajtók mögött adják elő neki a műsort. Erre Tahi egykori főnökét, Gábor Andort idézte: „Segget nyalva nem lehet röhögni.” Közben tudni sem akart saját 1956 utáni megalkuvásairól, amelyekről annak idején megvolt a véleménye a kortársainak. Kikopott az „időből”, nem tudott örülni a Karinthy-gyűrűnek sem, amit 1982-ben ítéltek oda neki. Harmadik feleségének rajongása, a hajdani színésznő állandó érzelmi hullámzása a terhére volt, de ahhoz már nem volt ereje, hogy elköltözzön tőle, és egy negyedik házasságba is belevágjon. Gyerekesen örült, ha egy taxisofőr még felismerte, emlékezett rá a hatvanas évek televíziós műsoraiból.

Egyetlen barátja Kellér Dezső volt, akivel élete utolsó éveiben gyakran kiutaztak Ausztriába, a közeli Baden bei Wien-be. De nem azért, hogy fürdőkúrát vegyenek, hanem azért, hogy elüldögéljenek néhány olyan kávéházban, mely hasonlított azokhoz, melyekhez ifjúkorukban megszoktak, s amelyek akkorra már nyomtalanul eltűntek Budapestről. Amikor Kellér 1986 szeptemberében meghalt, végképp magára maradt, már nem írt. Gyakran elővette és nézegette azt a sok száz megőrzött levelezőlapot, melyeket humoreszkjeinek hálás vagy értetlen olvasói küldtek neki az idők folyamán. 1989 áprilisában halt meg.

Nem volt költő, de jól verselt, így nem esett nehezére megírni a saját sírfeliratát. A szöveg, mert ahhoz kissé hosszú, hogy kőbe véssék, itt olvasható:

Sírom felirata

Önkéntelen megszülettem S éltem önként, rendületlen.

Az voltam, ki szórakoztat S maga borong napok hosszat.

Bár mulattam másokon,

Sokszor sírtam más okon.

Ami dolgom akadt, tettem.

Törvény ellen nem vétettem:

Tisztes polgárt rejt e hant Itt alant.

Sorsom lett egy fránya pálya,

Nincs dagálya, csak apálya.

Mulattattam s megbecsültek,

Mint - mondjuk - egy marhasültet.

Az unalmat nem ismertem,

Mást untatni nem is mertem.

Nem voltam a bölcsek bölcse.

Szorgalmamnak jó gyümölcse Nem volt más, mint nevetés:

Nem kevés

Ami rossz volt, azt én bátran (Hogyha hagyták) megbíráltam.

153