Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

a közönség már kezdte érzékelni, hogy a figurái politikai hazugságokat testesítenek meg. Egyre hamisabbá váltak a szerelmes fiatalokat megértő rendőr bácsik, a Hazafias Népfrontban szíwel-lélekkel munkálkodó nyugalmazott alispánok és társaik. Az a színpadi világ, ami a hatvanas évek elején még friss szelleműnek tűnt, rövid időn belül elavulttá vált, kiütköztek a szorgalmasan másolt molnári dramaturgia manírjai.

Komlós 1960-as, idézett kritikájára azonban még érdemes visszatérni. Magyarázza ugyanis, hogy milyen megfontolás alapján szánta rá magát a kulturális rovatokat vezető, Tabi népszerűségére irigy egykori ÁVH-százados, hogy megalapítja a Mikroszkóp színpadot, és ott népnevelő, politikus kabarét hoz létre. Tette ezt 1967- ben, amikor a riválisának tekintett Tabi, érzékelve az idők változását, már többé- kevésbé felhagyott a „közérzetjavító politizálással”. (A mérsékelten ellenzéki hangvételű komédiákat, bevált molnári receptek alkalmazásával, a fénykorát élő Csurka István írta tovább a hetvenes években. Majd a rendszerváltással hosszú időre befellegzett a hagyományos dramaturgiát követő politikai komédiának.)

A színpadon sikeres volt, de a magánélete azonban továbbra is szerencsétlenül alakult. Nikodémusz Ellit, aki előzőleg Somlyó György felesége volt, Vas István társaságában ismerte meg 1958-ban. Vas 1957-től az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt, és közeli kapcsolatban állt a Nyugat „harmadik nemzedékével”, melynek tagjai 1946 decemberétől 1948 májusáig az Újhold című, szintén legendává nemesült irodalmi folyóirat gárdáját alkották. Szerzői közül Örkény István publikált is a Ludas Matyiban. 1956-ban itt jelent meg először a Páternoszter és A költészet hatalmáról című, „egyperces novellája”. Ekkoriban Kultúrfront néven rovat is indult a szatirikus hetilapban, ahol már ezt megelőzően is közöltek hosszabb-rövidebb írásokat különböző íróktól. Hasábjain felbukkantak Dobozy Imre, Urbán Ernő, Tersánszky ]. Jenő, Aczél Tamás, Gellért Oszkár, Fekete Gyula vagy Rubin Szilárd írásai. A sorban a legkülönösebb név Erdélyi Józsefé, akit a „Solymosi Eszter vére” költőjeként zártak börtönbe. Az irodalmi életbe való visszatérése után, 1954 júliusában „Egerből jöttem”, majd 1956 júniusában „Fémgyűjtés idején” címmel közölt humoreszket a Ludasban. Gádor Béla, az akkori főszerkesztő nyilvánvalóan „fentről jövő kívánságot” teljesített Erdélyi írásainak közlésével, és Tahinak meg lehetett a véleménye a politikusok ízléséről. No meg arról is, hogy az írók miként magasztalják fel egymást, s teremtik meg az „irodalmi kánont” a későbbi nemzedékek számára. Erről szól a Körforgalom című humoreszk, mely ma sem vesztette el az aktualitását.

Nagyon szeretem Pilisi Márton írásait. Nem mondtam ezzel semmi meglepőt, sokan vagyunk így vele. Ha kezembe kerül egy-egy novellája, le nem teszem, amíg végig nem olvastam. Egyszerűen ír, nem cifrázza, talán ezt kedvelem őbenne leginkább. írásművészetének mesterségbeli titkait azonban még sohasem fürkésztem. Az ilyesmi rám, az olvasóra nem is tartozik. Elolvasom, amit ír, csettintek, megnyalom a tíz ujjamat, és kész. Ez a kapcsolata az átlagolvasónak az íróval, és ennyi elég is. Emberi vonásairól, élettörténetéről semmit sem tudtam. Irodalmi jelentőségét soha fel nem mértem, fejlődését át nem tekintettem. Csak olvastam őt. Ezért aztán hihetetlenül megörültem, amikor kedvelt folyóirataim egyikében ’Vallomás Pilisi Mártonról’ címmel egy hosszabb méltató tanulmányt leltem Mecseki Rudolf tollá138