Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

itt az ideje. Én nem kockáztatom saját pályámat miattad. Te mit tennél az én helyemben?” Darvas nem válaszolt. Sarkon fordult, elment, és soha többé nem köszönt neki.

1955-től kezdve rendszeresen megjelentek Tabi humoreszkeket, darabokat tartalmazó kötetei a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, és nagy számban el is adták őket. Első könyvének címe Humorban pácolva volt, ezt vagy két tucat követte, közte a válogatott írásait tartalmazó két kötet (Színem java, 1970), végül az összegyűjtött komédiái (Víg Játékok, 1988). A Ludas Matyi főszerkesztőjeként sokat dolgozott a színházaknak, egészen a hetvenes évek elejéig szinte minden évben írt egy darabot. Alighanem ő volt az a kortárs magyar szerző, akit 1945 után a legtöbbet játszottak hazai színpadon. 1939-ben készült el az első vígjátékával. Chicagóban történt volt a címe, és egy árjának minősülő szerző neve alatt játszották. 1956 márciusában mutatták be Valahol délen című három felvonásos operettjét. (Ez azért emlékezetes számomra, mert anyámnak haza kellett vinnie, ugyanis hat évesen nem tudtam kivárni a végét.) 1958-ban került színre Erdődy Jánossal közösen írt vígjátéka, a Szegény jó Márton, a hazatért, de súlyos beteg Jávor Pállal. Nem tetszett a pesti közönségnek, ezért emlegették a bemutató után: „Szegény, jó Jávor!”.

Viszont az i960 áprilisában bemutatott Különleges világnap és a másfél év múlva játszott Esküvő a korszak kiemelkedő színpadi sikere volt. Előbbit a Madách Színház játszotta telt házakkal, több, mint kétszázszor, majd bemutatták minden magyar vidéki teátrumban, Szegedtől Győrig, Kaposvártól Debrecenig. Tabi hihetetlenül népszerű volt Magyarországon a hatvanas, de még a hetvenes években is, elsősorban azért, mert alaposan ismerte a mesterségét, tudta, mit várnak tőle, és azt megbízhatóan, profi színvonalon teljesítette. Ugyanakkor a hatvanas évek elején a világszemlélete, mentalitása találkozott a kor szellemével. Nem okozott csalódást a nézőinek, ahogy olvasóinak sem.

Mai szemmel átolvasva a két, feszes dialógusokra épülő, ugyanabban a budai luxusvillában játszódó vígjátékot, nehéz felidézni, pontosan mit szerettek benne a kortársak. Dr. Baranyay-Burger Antal építész, Kossuth-díjas műegyetemi professzor (azelőtt kormányfőtanácsos) és színésznő felesége testesítik meg a régi rendszerből itt maradt „reakciós nemzedéket”, mellyel Zsenda Gyula volt házmester és gyári Ü.B. elnök az öntudatos munkásosztály nevében száll szembe. Zsenda megtiltja a felségének, hogy továbbra is háztartási alkalmazottként dolgozzon Baranyayéknál. De ezzel nem elégszik meg: szuterénlakásához még egy szobát is kiigényel a tanácstól, vagyis veszélybe sodorja a több száz éves úri család életmódját. Szerencsére az új nemzedéket képviselő fiatalok, Baranyay Tibor és Zsenda Kati lelkes KISZ-tagok szerelme nyomban meg is oldja a robbanással fenyegető konfliktust. Igaz, házasságukig a következő darab végéig várni kell. Ezt Tabi a nagy sikerre való tekintettel azon nyomban meg is írta, hogy a következő évadban bemutathassák.

A Különleges világnap lényegében arról szól, hogy a korai Kádár-rendszer állandóan hangoztatott ideológiai paneljeit már nem kell komolyan venni. Az idő múlásával kihullik a kommunizmus „méregfoga”, és az a kutya, amelyik ugat, nem harap. Ez a mondanivaló, melyet a nézők akkor kitartásra buzdító cinkos üzenetnek is felfoghattak, aktuális volt. Míg a Tabi által megrajzolt nagypolgári szereplők, karikatúra vonásaik ellenére is ismerősek voltak, az ellenük „lázadó”, öntudatos Zsenda valahonnan a romantikus munkásmozgalmi múltból csöppent a villába. Azt

136