Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

De hol voltak ma már, 1955-ben, azok az asszonyok? Aki túlélte a háborút, itt, körülötte. Megkopva, elszegényedve, megöregedve, eleganciájuk romokban. Átgázolt rajtuk a történelem. Fiatalemberként még látta őket a kirakaton keresztül, mert akkor még drága volt ez a hely a magafajta, üres zsebű firkásznak. Most már megteheti, hogy beül, de ez nem vigasztalja. Akkoriban kellett volna idejárnia, szemezni a kikapós úriasszonyokkal.

Megérkezett Júlia. Igyekezett kicsinosítani magát, de látszott rajta, hogy feldúlt. Már semmiféle vonzalmat nem érzett iránta, nehéz volt elképzelnie, hogy egykor vágyat ébresztett benne.- Miklós meghalt.- Szegény. Részvétem. Jobb neki így.- Erre vártál, ugye?- Sok mindenre vártam, de erre nem. Isten tudja, mikor jutottatok utoljára az eszembe.- Lehet, hogy most már nem gondolsz ránk. De annak idején, amikor feleségül kértél, nem bántad volna, ha özvegy vagyok.- Az már majdnem tíz éve volt. Tudod mi minden történt azóta? Teljesen átalakult a világ. Egyebek mellett meg is nősültem.- Tudom. Lillát vetted el. Ott voltam az esküvőtökön, 1947 decemberében, a zuglói elöljáróságon. És azt is tudom, hogy rosszul éltek.- Meg is lepett, hogy vetted a fáradságot, és eljöttél. Nem is értem, mit kerestél ott.- Előtte másfél hónappal még fenn voltál nálam, nem emlékszel?

Tabi ettől a kissé zavarba jött. Már régen elfelejtette, mikor szeretkezett utoljára Júliával. Vagy akkor nem is történt semmi közöttük, csak a gyereket nézte meg? Összezavarodott ettől a találkozástól. És még mindig nem tudta, mit akar tőle ez a nő.- Régen történt. Ezalatt a kisebb súlyú bűncselekmények is elévülnek.- Lilla váltogatja a szeretőit. És te is folyton megcsalod őt valakivel.

Igaza van, már évek óta így megy. Amikor elvette, nem hitte, hogy ez lesz belőle. De honnan tudja ezt Júlia?- Te kémkedsz utánam?- Kicsi ez a város. Van egy sereg közös ismerősünk. Téged is látnak ezzel-azzal, meg őt is. Mikor vagytok együtt otthon?- Kedves, hogy aggódsz a házasságomért. De nem hiszem, hogy csak azért hívtál ide, hogy ezt elmond nekem.- Nem is kérdezel a lányodról.- Gondolom, ha nem panaszkodsz rá, akkor jól van. Iskolába jár. Hányadikos is?- Harmadikba jár.- Nagyon megviselte, hogy Miklós meghalt?- Mikor megmondtam, hogy már nem jön haza a kórházból, sírt. Nagyon ragaszkodott hozzá.- Az én gyerekemet Miklós nevelte, Lilla fiát pedig én. Manapság gyakran előfordul az ilyesmi.- Laci, neked otthonra, családra van szükséged. Válj el Lillától, és nősülj meg újra.

109