Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

összefüggéseket is, melyre sokszor a tudomány, az irodalom sem képes. Ebben áll igen fontos társadalmi szerepe.” Ezért „a Ludas Matyi feladata, hogy azok számára is érthetően és szemléletesen írjon, akik politikával nem foglalkoznak, akik más újságot nemigen olvasnak, akik általában nem jártasak a kül- és belpolitikai kérdésekben. A szatíra, kifigurázás, leleplezés eszközével magyarázza meg nekik - sőt bizonyos fokig ismertesse is velük a fontos eseményeket: az ellenséges tábor terveit, válságait, belső ellentmondásait, erkölcstelenségét, hanyatlását és aljasságát.”

A humoristák ugyanúgy megkapták az ötéves terv feladataiból következő agitá- ciós feladatokat, kampánytémákat, mint mások. De hogy ezeket hogyan kell feldolgozni, senki sem tudta pontosan. Gádor Béla, a volt banktisztviselő, aki Gábor Andor halála után lett az újság főszerkesztője, hiába kért „elvi iránymutatást” a Párttól. Ennek nyoma maradt a hivatalos iratokban. „Sokszor felmerült vitás kérdés az: vajon a Ludas Matyinak mint speciális, szatirikus hetilapnak feladatkörébe tartoznak-e kivétel nélkül a közvetlen napi agitáció feladatai, illetve: hogyan lehetne ezeket a legjobban megoldani, vagyis úgy, hogy ezek a lap profiljából ’ne lógjanak ki’, tehát valóban agitáljanak. Itt olyan agitációs feladatokra gondolunk, amelyek jellegüknél fogva humoros vagy szatirikus feldolgozásra nem alkalmasak. Például: évfordulók és jubileumok megünneplése, versenymozgalmak megindítása, kongresszusok, ünnepélyes demonstrációk, stb. A Ludas Matyi eddig ezeket a feladatokat ünnepélyes, úgynevezett pathetikus rajzokkal kísérelte meg megoldani, amelyek között azonban igen kevés volt sikerültnek mondható...”

Vajda Albert, a Ludas Matyi volt munkatársa Londonba érkezése után, 1956 decemberében a BBC-nek beszélt arról, miként festett a humor pártellenőrzése a gyakorlatban. „Sajtócenzúra nem volt. Ellenben hetenként tartottak értekezletet a Népművelésügyi Minisztériumban. Mihályfi Ernő vagy Kende István, mindketten népművelési miniszterhelyettesek, megadták a sajtónak az arra a hétre vonatkozó szempontokat. Minden lapnak volt egy referense, aki az Andics Erzsébet által vezetett sajtó- és propagandacsoporttól kapta a mindenkori szempontokat, utasításokat. A Ludas Matyi minden héten megkapta a szempontokat, hogy miről kell viccet csinálni. A lap referensét furcsa módon Kukucska elvtársnak hívták, eredetileg cipőfelsőrész-készítő volt... Egy esetben például az egész szerkesztőséget felelősségre vonták azért, mert ha a lapot az ablaküveghez illesztették, akkor a túlsó oldalról átlátszott egy atombomba rajza az első oldalra. Az első oldalon éppen május elsejei felvonulást ábrázoló rajz volt, és Andicsék szerint tendenciózus aktus volt részünkről, hogy erre vetüljön az atombomba ábrája.”

A közéleti humornak, amiben Gábor Andor egykor utolérhetetlen volt, a koalíciós idők lezárulásával befellegzett. Pedig 1947-ben a Ludas Matyi szerzői még megpróbálkoztak a politikai kabaré életben tartásával. Fele se tréfa címmel vitték színre egy műsort, melyben Darvas Szilárd konferált. Ő írta Gádor Bélával az Ez a demokrácia! című számot. Ebben egy Zelenka nevű úriember szidja a demokráciát, amiatt, hogy közmunkaváltságot kell fizetni és a szerelő rossz munkát végzett a lakásában. Egyébként is, csak rántott csirke van vacsorára, amikor ő sertéshúst szeretne enni. Erre megszólal a rádió, légiveszélyt jelez, majd beállít egy nyilas és egy Gestapo- tiszt, és elkéri Zelenka és a családja keresztlevelét, hogy nem zsidók-e. Szerencsére kiderül, hogy az egész csak rémálom volt, ami pedig a vacsorát illeti, Zelenkáné közli: „Tej, vaj, tojás, minden van. Rántott csirkét ehetsz vacsorára.” De minden

98