Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"
3 SARUSI MIHÁLY Áruló. Áruló! Áruló? „Áruló" RÉSZLET A KOPÓIRAT CÍMŰ REGÉNYBŐL Matyi Kopórege címmel akart regényt írni a barátjáról. Tán ő tud a legtöbbet róla, Bandiról, aki állítólag áruló lett. Mielőtt kiderült volna, hogy maga is jelentett Matyiről, a barátjáról. Hogy tudhatta meg? Persze, a cimborák. Azt mondta, nincs olyan Isten, hogy kikérje magáról az állambiztonsági iratokat. Beszerezte más. (Sajnos erről a szóról is az jut eszébe: „beszervezte” őt, „valaki”.) Az illető mindenkinek erről beszél, hogyne jutna el hozzá a híre. Hogy őrá fenekedjenek a legjobban. Onnan tudta meg, hogy rájöttek, ki volt a „Vári Béla” nevű ügynök: attól fogva vagy nem köszöntek neki a régi barátok, vagy negédesen mosolyogtak rá, „Te is, ’Béla? Akarom mondani Bandi...” Vagy csak egyszerűen süt a gyűlölet a szemükből. A temetésen csak nem fognak rátámadni. Meg kellett volna nekik magyarázni. Legalább Matyinak. Azt mondta, nem kéri ki a saját iratait, nem kíváncsi arra, hogy miket irkáltak róla a legjobb barátai. Ha nem is a barátai, de a barátja! Mert a többi csak ismerős volt. De ő, Bandi Matyinak valóban a legjobb haverja lehetett. Ő is? Hogy hihette volna. Arra kérte Köcsögöt, hagyja békén, többet a nevét se ejtse ki Bandinak. Ennyi! Meghallgatta az értekezést a róla szerkesztett besúgói és ávós tiszti beszámolókról, elraktározott belőle annyit, amennyire szüksége van ahhoz, hogy megértse, mi nem esett meg vele. A többi maszlag! Süket duma. Ha írni akar erről, anélkül is tud. Nem a részletek érdeklik, a lényeg. Épp arról maradt le. Szegény Köcsög! Amikor hetedikben elnevezték, még nem tudhatták, mivé nem fajul ez a szó. Név. Ráragadt, hogy mára teljesen lekopjon; még régi osztálytársai is csak óvatosan merik szóba hozni. „Köcsög”... Pedig rendes fickó - összegzi Bandi (néhai „Vári Béla” fn. tmb. Közép-Zaránd vármegyéből). A pap nagyon szépen beszél. Jó barátok voltak. Még abból az időből, amikor egy pártlapnál dolgozó újságírónak tilos volt templomba járnia. Tilosnak nem tilos, de lehetetlen. Mert másnap kívül találta volna magát. Meg is kapta! Ez volt az egyik kirúgása. Az első? Mondhatjuk. Az első jelentősebb. Matyinak azért kellett a lapjától távoznia, mert vitába keveredett a párttitkárával. Nem a rovatvezetővel, mert az - ha kenyérre nem lehetett is kenni - afféle naiv bolsevik volt, aki valóban elhitte, amit mondtak neki. Lenint a világ legjobb emberének tartotta - ha marad akárcsak valamennyire is anyja Krisztus-hiténél, nem tér át száz százalékban Leninre, Szent Vlagyimir Iljics Uljanovnak képzelhette volna -, szinte istenítette. Mondhattad neki a nyolcvanas évek legvégén, amikor már megbátorodtak az emberek, hogy Lenin micsoda gyilkos szemét alak volt, neked ment. Lenin?! Nem hiszem. Hogy hihette volna. Akkor az egész hite porba omlik. 27
