Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Marek Viktor: A Kesztölci Köztársaság

„Statáriális ítélet a ’Kesztölci Köztársaság 'főkolomposai felett” című cikk. Ebben leírják, hogy két kesztölci lakost ítélt el a statáriális tanács fegyverrejtegetésért. Itt említi meg a sajtó először, hogy egy tizenkét tagú fegyveres társaság kikiáltotta a „Kesztölci Köztársaságot”. A cikk állítása szerint ezek a fegyveresek rettegésben tartották a környéket, amelynek december 15-én megérkezett karhatalom vetett véget ártalmatlanná téve a fegyverviselőket és -rejtegetőket.

A következő napon ugyanebben a lapban megjelent egy újabb cikk3, melyben a „Köztársaság” harmadik vezetőjének elítéléséről számolnak be, akit szintén jogtalan fegyverbirtoklás vádjában találtak bűnösnek.

1957. január 6-án Komárom megye legfontosabb lapjában, az ekkor Komárom Megyei Hírlapnak 4 nevezett újságban jelent meg egy újabb írás Kesztölcről Kiss Klára nevével.

Az újságírónő beszámol róla, hogy a faluköztársaság híre az egész országban elterjedt, bár hozzáteszi, hogy ezt a nevet egy újságíró adományozta a falunak. Ezek után a faluban történt eseményeket ismerteti.

Mielőtt azonban rátérnénk a valódi tényekre, még egy cikksorozatról kell beszélnünk. 1957 tavaszán a dorogi Dunamente5 című újság közölt beszámolót a falubeli eseményekről: „Élt ötven napot, Karcolatok a Kesztölci Köztársaság történetéből” címmel, (-a-c-) aláírással.

Az alábbiakban a két lapban megjelent cikkek alapján sorra vesszük az eseményeknek a kommunista rendszer által is elfogadott és terjesztett változatát.

1956. október 23-án éjjel robbanás rázta meg Kesztölcöt, mellyel eredetileg Kara Imre párttitkár házát akarták elrobbantani. Az elkövetkező napokban leálltak a környező bányák, a bányászok otthon maradtak. Október 26-án a tanácsháza előtt tüntetés volt. Az emberek követelték, hogy a tanácselnök olvassa fel az „egyetemes magyar forradalmi ifjúság nemzeti követeléseit”6. A tanácselnököt végül kötéllel a nyakán kivezették az épületből, ahol is rákényszerítették az említett pontok felolvasására. Ezek után az I. világháborús emlékműről ’45 után eltávolított turulmadarat kezdték követelni. Miután ezt nem találták, leverték a vörös csillagot a tanácsházáról, és helyette egy horthysta címert tettek ki. Ennek végeztével a tömeg a falu kommunista vezetőinek házaihoz ment, ahol is fegyvereket kerestek. Az egyik spanyolországi polgárháborút is megjárt kommunista lakásán a könyveket kidobálták az utcára, majd felgyújtották a könyvhalmot.

Október 28-án elhatározták, hogy „demokratikus”7 választásokat tartanak. Össze is gyűlt a falu lakosságának körülbelül a fele. Nemzeti Bizottságot hoztak létre, melynek elnöke Kertész Ferenc üzemi munkás lett. A korábbi kommunista vezetőket nem választották be a bizottságba, ellenben több büntetett előéletű személyt és volt csendőrt igen. A Nemzeti Bizottság legfőbb és szinte egyetlen gazdasági tevékenysége a pálinkafőzés ügyére korlátozódott. „A tsz pálinkafőzőjét ’állami’ kezelésbe (értsd: a Kesztölci Köztársaság kezelésébe) kell venni, a szeszfőzés állami monopólium.”8 Kikiáltották a köztársaságot, fegyveres védelmére Nemzetőrséget hoztak létre Fekete Mihály vezetésével.

89