Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Alexa Károly: Szövegek vendégségben… I.
kezdődik a sor. Azután: Szokolay, Csajka Gábor Cypián, Szepesi, Döbrentei, Czakó, Csapiár, Baka, Kelényi Béla, Varga Imre, Király László, Bolya Péter, Aczél Géza, Kolozsvári Papp, Lezsák, Konczek, Utassy (az 1982. 2. számban egy gazdag Elérhetetlen föld összeállítás jelenik meg, s még mind a „kilencen” életben...), Csordás Gábor, Szikszay, Oravecz, Ladik Katalin, Parti Nagy, Grendel, Petőcz (L. Simon csinál interjút vele 1995-ben, az ifjonc a nagy öreggel...), Egyed Péter, Kápéjé, Csengey, Nádas, Kiss Gy. Csaba, Balázs Attila, Bodor Ádám, Kovács István, Tóth László, Tompa Gábor, Sziveri, Tolnai Ottó, Barak László, Tari István, KAF, Balia D. Károly, Darvasi... És még csak most kezdjük a múlt évezred utolsó évtizedét... És ez a kor nemcsak az irodalmi szerveződések és a kulturális szolidaritás eseteinek szép történelmi ideje, hanem a mindent átható barátságoké is. Ami lehetett kocsmai-szerkesztőségi cimboraság (kocsma és szerkesztőség között nem mindig lehetett a pontos mezsgyét megállapítani) éppen úgy, mint mélyen személyessé hangolt alkotói kapcsolat. És - merengek sóhajtozva - az irodalmi élet a szó szoros értelmében „mozgásban volt”. Ankétok, írói-olvasó találkozók, szerkesztőségi vendégeskedések, könyvbemutatók, KISZ-meghívások, emlékműsorok, aláírásgyűjtések stb. - Budapesten és Szombathelyen, mondjuk konkrétan: a Bertalan Lajos utcában és a Pilvaxban meg a Forgóban (az ifjabb korosztálybelieknek oldom fel eme kultuszhelyek jelentését: Mozgó Világ szerkesztősége, az Életünk találkozó helyszíne, az Életünk otthona), Pozsonyban és Pécsett, Kolozsvárt és Karcagon, át Lendvára, föl Tarjánba stb. Pete György fáradhatatlan volt a találkozók szervezésében is. Nekem is alighanem a Mozgó Világ és Életünk tengely mentén kezdődött a komolyabb kapcsolatom a vasi végekkel - amely nagyon is centrális kulturális tér volt már ekkor, mindenféle határövezeti macerák ellenére. Idevágó dokumentumaim valóban „életkísérők”. Pete és Ambrus Lajos hívott Szombathelyre, alighanem Hamvasról beszélni. (Előtte évekkel egy foszló kép: állunk Pete Gyurival meg többekkel a Keleti pályaudvari aluljáróban, nem tudom meccsre menet vagy onnan jövet, de azt igen, hogy a zsebünkben tökmag, a kezünkben sörösüveg.) Talán azért jutottam az eszükbe, mert az Öt géniusz svájci (emigrációs!) kiadásáról én írtam először méltatást idehaza, a Vigíliában 1986- ban - azután engem kértek föl a Forgóban székelő szerkesztő urak „lektori vélemény” írására - ami bürokratice nélkülözhetetlen volt még a régi rezsim utolsó pillanataiban is - Az öt géniusz meg A bor filozófiája kiadásához, 1988-ban. (Készült a Sabaria cipőgyár nyomdájában, hullik is darabokra...) Szerencsére, nem találom lektori jelentésemet, én, Teremtő Isten, ahogy „engedélyezem” Hamvas Bélát..., viszont sajnos az a kis cetli is elkeveredett, amelyre Ambrus Lajos egyhá- zashetyei illetőségű szerkesztő rajzolta fel az optimális útirányt a megyeszékhelyről a Sárvár-Sümegi országút borgátai elágazásához, ahol Pannónia legjobb velőskenyere miatt parkolnak kamionok tucatjai, és ahonnan csak egy - bibliás szóval - „futamatnyi” maga Berzsenyi szülőfaluja, (közben a kis fürdő, aminek 11