Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Szigeti Csaba: Regény a regényben

ben Mme Sévignétől a megelőző század második felében keletkezett leveleinek az olvasása (ezekből először csak 1725-ben jelent meg nyomtatott kiadás) egyrészt a vidéki nemesi női magatartásminták követésének, másrészt a kulturális nőemancipációnak a céljait szolgálták. Regényünkben Baldus Sebestyénné Trautmann Mária vágyképeit táplálja, melyek megvalósításáért szinte semmi sem drága. Füst Milán regényében viszonylag kevés, bár jól megválogatott a kulturális utalás, és ezek mind mentesek az anakronizmustól, vagyis mindegyik olyan, hogy történetileg lehetséges a XVIII. századi Kőszeg világában. És ez a visszahelyezkedés a XVIII. századi keretek közé kedves kulturális játékokat is lehetővé tesz a regényíró számára. Például Haydnt azért régóta némi tisztelettel emlegetjük, míg a regényben az egyik fiatal nemesi származású nő „/.../ egy barátnője, itt Bécsben, szerelmes egy szegény ördögbe, bizonyos Haydn nevű zenészbe, akitől igazán nincs mit várnia, s én azt állítom, hogy ha nem volna tehetséges zenész, akkor nem is szeretné, mert ugyan mit is szeretne különben e vékony, semmitmondó alakon, e kajla, hír szerint rendkívül csúnya fiatalemberen, aki mindig lompos, és akin úgy lóg az öltözék, mint a ruhafogason.” (304. p.)

Az ilyen kulturális utalások is hozzásegítik az olvasót ahhoz, hogy időben elhelyezhesse a regény lelki és fizikai eseményeit, vagyis ezeket az 1750 körüli időkre tegye. Mert egyébként a szöveg - ellentétben a történelmi regények bevett gyakorlatával - igen takarékosan bánik az idő meg- vagy kijelölésével. Az egyik mellékszereplő, roppant félénk udvarlás közepette, átadja feljegyzéseit egy kisasszonynak, de a feljegyzések közé beteszi az E világban küzdő elementumoknak egymásra való hatásáról című értekezését, címlapján e megjegyzéssel: „Feljegyeztem az ezerhétszáz- negyvenegyedik évben, Borgia Szent Ferenc napján” (131. p.). Másutt egy fiatal nő kérdi levélben egyik barátnőjétől, hogy emlékszik-e még az 1744-es év kegyetlen, hideg telére ? Esztétikájában Füst Milán hosszan boncolgatta az értelem és a képzelet munkája közti igen nagy különbségeket, s azt kell mondanunk, a művelődéstörténeti regények sokkal inkább a képzelet, semmint az értelem termékei, míg a történelmi regények általában analitikusan állnak hozzá a múlt valamely darabjának taglalásához.

Előttünk áll tehát egy fiktív, kitalált, képzelt alak, Baldus János, az orgonaművész, aki először, gyerekkorában a kőszegi bencéseknél hallott orgonajátékot, és ezen az orgonán tanult először játszani (a 368. oldal alapján Römer-féle orgona volt (?), az utalás Anton Römer orgonatervező és -építő mesterre a XVIII. század közepéről, szintén a kulturális idő-jelzések közé tartozik). Bizonyos értelemben a regényben megidézett XVIII. századi Kőszeg, talán nem meglepő, fiktív Kőszeg, kitalált Kőszeg, egy lehetséges Kőszeg. Egyetlen adatunk sincs arról, hogy életében Füst Milán valaha is járt volna Kőszegen. A képzelt, a kitalált város persze gyakran valóságosabb a létező vagy létezett városnál, és regény esetében szerintem elegendő felvetni, hogy elhiszem-e lehetséges Kőszegnek e XVIII. századi ábrázolt-teremtett várost. Mivel a latinban és az újlatin nyelvekben, de még a németben is a „város” nőnemű, el kell képzelnünk Güns vagy Kőszeg kisasszonyt, amiként Füst Milán elképzelte, szebbnek minden aktuálisan létező városkisasszonynál, ha egészen csekély és általános plato76